Mikor a kiállításmegnyitóra igyekeztem, valami nagyon nagyszabásúra számítottam. A falon bekeretezve lógó afrikai életképekre, borongósakra és megmosolyogtatókra, sokfélékre, életszagúakra. Nem ezt kaptam. Hanem a Lumen apró termében, szerényen, egymás mellé hosszú sorban felragasztott húsz-huszonöt papírképet, melyek ráadásul a fal felé fordítják arcukat, így lényegüket – hogy mit ábrázolnak – csak sejteni lehet. Pedig ezek a képek is ábrázolnak és beszélnek, csak másképp.

A fotóművész kenyai utazásai során ismerkedett meg egy pecsétkészítővel, akit azzal bízott meg, hogy a Malawii költő, David Rubadiri Egy afrikai vihar című verséről készítsen pecséteket. A pecsét Afrikában szinte kikerülhetetlen, a fontos, de a kevésbé fontos dokumentumokat is, bélyegzővel látják el, így a pecsétkészítés mestersége is nagy népszerűségnek örvend. A fotós és a pecsétkészítő mester közös munkája során egy hónap alatt 68 stempli – verssorok és azokhoz illusztrációk – készült el. Ezeknek lenyomatai kerültek kenyai fotólaborokból összegyűjtött, ismeretlen emberek otthagyott és legtöbbször saját kézjeggyel ellátott fotóinak hátuljára. Tulajdonképpen ebből áll a kiállítás, ahogyan az afrikai költő verse szétszabdalt állapotából az elhagyott családi fotók hátulján újra összeforr, új életre kel.

Lucia Nimcova a Mai Manó Ház, a Lumen Fotóművészeti Alapítvány és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közösen útjára indított rezidencia programjának, a PH-Budapestnek 2010-ben magyarországi ösztöndíjat nyert művésze. Az artist-in-residence program a három intézet egyedülálló kezdeményezése abból a célból, hogy az évente hazánkba látogató feltörekvő külföldi művészek, amellett, hogy saját munkájukat továbbfejlesztik nálunk, inspiratív módon is hassanak a fiatal magyar fotóstehetségekre.
Francia és német rezidensek után most a Szlovákiából érkezett Lucia kiállítását tekintheti meg a fotóművészet iránt érdeklődő közönség egy hűsítő sör, vagy egy finom kávé mellett a Lumen-ben a Mikszáth téren, június 23-ig.