A mostani telitalálat a legjobban prezerválódott koponya amit eddig találtak a
pelagornithid családból. Ez a tengeri madár család 3 millió éve halt ki, és
rettenetesen nehéz teljesen ép fosszilizálódott maradványokat találni tőlük. A
csont szerkezet olyan könnyű mint minden más madáré ami ma él, de ez a finom
csontszerkezet leginkább a vizen való könnyű lebegésre szolgált a pelagornithid
esetében.
Ha szárnyait szétterjesztette, szélességük elérte a 6 métert a
fogazott csőre pedig arra szolgált, hogy könnyedén elkaphassa a sikamlós
halakat. Vajon mekkora halak lehettek azok, amikhez ekkora madár alakult ki, és
vajon milyen erős pikkejeik , hogy ilyen fogakra volt szükség a vízből való
kiemelésükre? Sok tudós szerint a pelikán, mások szerint a kacsa őse.
A
koponya hosszúsága eléri a 40 centimétert és majdnem tökéletes minőségben maradt
ránk. Körűl belűl 8-10 millió évvel ezelőtt élhetett a koponya tulajdonosa, ezt
a Pisco Formáció kőágy rétegződéséből állapították meg a tudósok.
Kern
Campbell a Los Angelesi gerinc kutató laboratórium tudósa szerint a lelet azért
bír ekkora jelentőséggel mert a csontszerkezet finomsága nem engedi, hogy
bármilyen ép kövület fennmaradjon a pelagornithid családból, az évmilliók
geológiai mozgása és földrétegződései miatt az utókorra anélkül, hogy össze ne
zúzódnának.
Dan Kepska aki az Észak Karolinai palentologiai egyetem doktora a
fényképeket vizsgálva hasonlóképpen arra a következtetésre jutott, hogy ilyen
fontosságú felfedezést a koponya épségére való tekintettel, még soha nem
jelenthettek be. Pont ezen ritkaság számba menő felfedezésnek köszönheti ez a
vizi madár a körülötte lengő enigmatikus tudományágat.
Leletek a
pelagornithidról a világ minden részén találhatóak, és kihalásuk a mai napig
értetlenséget okoz tudományos körökben…