Azon is duplán lehet lelkizni, hogy helyes-e kiteregetni a családi szennyest,
vagy a piszkos dolgokat jobb „öltözőn belül” elintézni. A milliomodik Serpico
koreográfiájú rendőrfilm után talán még egy átlag amerikainak is unalmassá
válhatott a séma, esetleg ezért is próbálhatták megspékelni az alkotók a családi
drámával a rendőrségi drámát. Így két koncentrikus körön belül játszódik le
ugyanaz a konfliktus: mi legyen a korrupció és árulás kezelési módja, a
korruptak és árulók sorsa.

Azt hiszem, a szerzők nem voltak képesek
eldönteni a bevezetőben említett dilemmát arról, hogy a korrupt rendőrök ellen
küzdenek a tiszták, vagy a tiszták ellen a korruptak. A rendező és a
forgatókönyvíró most bizonyára úgy érzi, hogy nem a szokásos mesei fekete-fehér
dichotómia szerint rendezték el a jellemeket, hanem a szürke árnyalatait, vagyis
árnyalt jellemeket mutattak be. Persze ez igencsak kevéssé sikerült nekik, ha ez
volt a szándék. És mivel a főszereplők nem Clint Eastwood vagy Al Pacino szintű
karakterek, hanem „csak” Colin Farrell vagy Edward Norton szintűek, a film
dramaturgiája állandóan ugrál az „őszinte kőkemény” hangvétel és az
iskolás-közhelyes moralizálás között.

Az árnyaltságnak látszó ábrázolás
inkább következetlenséget takar, annál is inkább, mert néhány olyan fordulat is
előkerül a film vége felé, ahol már nagyon kilóg a lóláb, nagyon
„előregyártottak” a panelek. Mint tudjuk, az amerikai filmek zöme úgy készül,
hogy a száz korábbi film paneljeiből összeraknak egy százegyedik, százkettedik,
százharmadik… filmet. A zsaruk becsülete is ilyen, egy fikarcnyi eredetiség
sincs benne. A fogyasztók ugyebár azt szeretik, ha a mesétől a jól ismert
fordulatokat kapják, tehát akár ügyesen kiszámítottnak is tekinthető a film, ha
a célközönség elvárásaival vetjük egybe.
És persze jó amerikai szokás szerint,
végül a problémákat a jó öreg önbíráskodás-lincselés oldja meg. Ma már nem csak
a fehérek lincselik a „niggereket”, hanem bonyolultabb a képlet, a különféle
fajúak lincselik egymást, fajtól akár függetlenül is, de ez nem mentség: a
lincselés az lincselés, kár propagálni.