Az „Oly sokáig szerettelek” című alkotást először a 13. Francia Filmnapokon mutatták be, és pár nappal később már felkerült a hazai mozik műsorára is. A történetünk főhőse egy középkorú nő, Juliette Fontaine (Kristin Scott Thomas), akitizenöt éves börtönbüntetése után szabadul a börtönből, aki azért került  oda, mert megölte a hat éves kisfiát. Az eset további különlegességét az jelenti, hogy nő a bíroságon egy szót sem szólt arról, hogy miért követte el ezt a szörnyű bűncselekményt. A szabadulása után, Juliette-et a huga, Léa (Elsa Zylberstein) fogadja be, de családja eleinte igen nehezen kezeli ezt a helyzetet, és a testvérek semtudnak megnyílni könnyen egymás előtt.  A főhősnőnk a történet végére állást és lakást is talál magának, a családja is befogadja és a szerelem se kerüli el, de egy nyugtalnító kérdés semkit sem hagy nugodni: Vajon miért ölte meg Juliette a saját fiát, akit mindennél jobban szeretett? A megrázó történet végén választ kapunk erre a kérdésre is. A film nem a tipius „menjünk el szórakozni egy jót” kategóriát gazdagítja, olyannyira, hogy lelkileg igen felkészült állapotban érdemes csak jegyet váltani rá. Az alkotás egy igazí szívszorító dráma, aminek a végén nincs katartikus feloldozás és biztosan minden nézőben maradandónyomot hagy.
Tehát egy igazi, vérbeli drámát láthatunk amely tartalmazza, annak minden előnyét és hátrányát is. Az biztos, aki megnézi nem a vidámparkba akar majd menni utána. Az „Oly sokáig szerettelek”-ből megismerhetjük börtönből kiszabaduló emberek sorsát, életük nehézségeit, illetve a a hétköznapi emberek hozzájuk való viszonyulását. A film rendezőjének Philippe Claudel-nek ez volt az első nagyjátékfilmje, és alkotásával számos díjat besöpört, mint például a BAFTA legjobb idegen nyelvű (nem angol nyevű) filmnek járó díját is. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de a film sokkoló hatása miatt, mindenképpen fontos, hogy egy olyan napon váltsanak rá jegyet, amire nem nyomja rá a bélyegét az alkotás.