Két szervesen összefüggő kötetben elemzi Medgyessy Péter politikai "kamikaze" szereplését Csizmadia Ervin. (Csizmadia Ervin: A Medgyessy- talány, illetve az ezt kiegészítő interjúkötet: "Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt". Századvég Kiadó, Budapest, 2004) Az interjúkötet publicisztikusabb, olvashatóbb, személyesebb, és nagyszerűen kiegészíti a elméleti igénnyel megrajzolt politikusportrét. Politikai esszének nevezném, noha itt, egy a magyar belpolitikát, politológiai irodalmat alaposan ismerő tudós, markáns értékrendszerében, fogalmi keretben elemzi Medgyessy Péter pályafutását, a kezdettől a végig. Még ennél is izgalmasabb, hogy az elmúlt időszak három legfontosabb politikai szereplőjét, nemcsak kompetitív viszonyrendszerben, az egymásra adott, versengő válaszadási folyamatként jellemzi, hanem ügyel arra, hogy politikai törekvéseiket összhangba hozza az európai politika változásaival, az új baloldal növekvő népszerűségével és térnyerésével, amelyről pont a kötet olvasása révén tudtam meg, hogy nem angliai találmány. A kötet átgondolt szerkezetű, a nézőpont egységes, a hangnem higgadt és tárgyilagos, a nemzetközi és a magyar politológiai szakirodalmat egyaránt felhasználó munka, mely odafigyelést igényel, de mégsem uralja el a szaktudományi zsargon. Egyedi, jól kamatozó ötlet volt az első kötet elméleti problémáit egy oldottabb hangulatú személyes interjúval "körüljárni". Egy személyes drámán keresztül Csizmadia Ervin nagy témához jutott. Szóba kerül itt minden. James Bond volt ö , a titkos kémelhárító, a KGB- informátorok tevékenységét megakadályozta? Hisz a Political Capital listája is mutatja: a múlt nincs lezárva. Hogy az ügynöki múltat másképp is lehetne látni, arra maga csizmadia utal, amikor azt írja, hogy fedett tiszti múltat lehetett volna sikertörténetként is tálalni. És mennyire tárható fel? Miért különböznek egymástól a politikai pártok abban a tekintetben, hogy leszámoljunk a múlttal nyilvános legyen az ügynöklista. A kötetben az elmúlt öt év minden problémája felsejlik. Viszonyunk a kádári múlthoz és a posztkommunista jelenhez/?/ a gazdaság problémája, az olajválság begyűrűzése, meghiúsult puccs Horn ellen, Antall személye, Konrád György véleménye Medgyessyről, a mediatizált közélet, miért avatkozott be Nádas Péter a D-209 ügy kirobbanása után Medgyessy mellett. Érdemes az olvasónak eltűnődnie, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nem keltett különösebb megütközést id. Bush CIA élén eltöltött munkaviszonya. Nálunk pedig… A politikai mozgástér, a politikus szavahihetősége, a hektikus rögtönzés, hóbortos közjogi javaslatok, a populizmus, a nemzeti közép, s az, hogy ő és Kovács tudják, ki indította meg az ügynökbotrányt. /"Nekünk Kovács kell… Érteni akart közös félmúltunk minden jelentősebb forgácsa fölemlítődik" Szabadi Béla kivételével nem találok egyetlen olyan politikust, mozgalmat, amely ne szerepeljen a kötetekben. Legjobban az új baloldali eszmék ,azaz A. Giddens interpretációja tetszett, valamint az, hogy kapcsolódott ez össze a magyar baloldal megújulási kísérletével, ami nem is más, mint a markáns jobboldalra adott szervezeti és ideologikus válasz. Ami elméletileg viszont gyurcsány Ferenc nevéhez köthető. Elődöm az utódom Egyrészt tehát az elemzés – Csizmadia módszertanát követve – megrajzolja Medgyessy majdnem törvényszerűen bukásba torkolló politikusi-magánember pályafutását, de egyfajta politológiai kalendáriuma is az eltelt éveknek. Erénye a kötetnek, hogy az előszóban Csizmadia felvázolja írásának szerkezetét. A hét fejezet aprólékosan betartja a formai fegyelmet. Azt soha nem lépi túl, szerkezet feszes. Az író jól bánt anyagával. Az én ízlésemhez képest kissé túl sokat idéz saját magától, itt elsősorban a szintén a Századvégnél kiadott Politikai agytrösztök magyarországi munkájáról van szó. Bizonyára hatalmas a fejlődés. Nemcsak a politológiai képzésben, de a politikai marketingben és a politikai kommunikáció kutatása területén. Ám a könyvben szerepel az a kijelentés, hogy elméletben vannak nagyon jó szakemberek, a gyakorlatban pedig alig. Ezért a kötetben szerepeltetett magyar spin-doktorok, a politikai világ ötletemberei engem a hetvenes évek Bori nénijére emlékeztetnek, ki a ceglédi pártbizottság takarítónője volt, de előbb szerzett banánt télen, mint a fejesek. Jó könyv, egy bukásba torkolló kálváriáról, noha a népszerűségét az ügynökbotrány sem ásta alá. Szavatartó politikus volt, illetve szeretett volna az lenni, közjogi, alkotmányi elképzelései nagyok voltak, kitalálta a politikai menetrend fogalmát, mind az SZDSZ-hez, mind a megújítandó MSZP- hez való viszonya lett veszte. Egy pontos homályos a könyv, ezért a fura megfogalmazásért a szerző is mentegetőzik. Medgyessy saját magához való viszonyáról ír, csak sejthető, hogy egy fontos gondolat nem lett itt érthetően kifejtve. Néhány ponton az a érzésem, hogy akkor érvel, amikor elemeznie kellene, és akkor elemez, amikor bizonyítani kellene valamit. De csak egy-két helyen. Bárcsak Orbán Viktorról is olvashatnék már egy ilyen komoly munkát.