A jó öreg kötéltáncos-zenebohócos cirkusznak van egy viszonylag friss hajtása, amit nemes egyszerűséggel csak Új Cirkusznak (Nouveau Cirque) neveznek, és a hetvenes-nyolcvanas évek környékén alakult ki. A lényeg röviden annyi, hogy a hagyományos cirkuszművészetet a kortárs színház, zene és tánc elemeivel ötvözik, és az idomár fejét leharapó oroszlán és egyéb állatszámok helyett inkább a mozgásszínház, az akrobaták, zsonglőrök és légtornászok irányába tolódik el a hangsúly.

Ennek az új irányzatnak – egy-két kósza, Trafós előadást leszámítva – természetesen még csak a szele sem igazán ért el hozzánk, azonban Franciaországban már hosszú évek óta folyik a műfaj hivatalos és államilag finanszírozott oktatása. Az egyik legfontosabb intézményben, a CNAC (Centre National des Arts du Cirque) nevezetű iskolában 1988 óta oktatják az új cirkusz művészetét, méghozzá igen magas színvonalon. Már a felvételiző diákoknak is komoly tudással kell rendelkezniük, a képzés 3 éve alatt pedig többek között hangszeres és színházi képzést is kapnak, valamint tánctréningeken, esztétikai és filozófiai kurzusokon vesznek részt. Végzősként pedig egy-egy meghívott koreográfus vagy rendező vezetésével hozzák létre vizsgaelőadásukat, amit székhelyükön, Chalons-en-Champagne-ban mutatnak be. És mivel ez az iskola nem az a kegyetlen fajta, amelyik a ballagás után se szó se beszéd, az utcára hajítja az ifjakat, hogy kezdjenek magukkal, amit akarnak, a végzősök a vizsgaelőadás bemutatása után egy európai turné keretében egy rakás lehetőséget kapnak a fellépésre, szakmai kapcsolataik kiépítésére, és nem utolsósorban ízelítőt kapnak a cirkuszművészek életét jellemző vándoréletből is.
Ez mind szép és jó, de vajon miért is érdekes nekünk ez az egész? Az történt ugyanis, hogy az iskola 21. évfolyamának vizsgaelőadásához Schilling Árpádot kérték fel, így a 2009-es vizsgaelőadás a Krétakör közreműködésével készült el, és a már említett turné egyik állomásaként június 19-én Budapestre érkezik.

A közös munka már tavaly nyáron elkezdődött, amikor is Schilling Árpád elkezdett ismerkedni a 17 diákkal és úgy általában a cirkusznak nevezett műfajjal, amit korábban még nem ismert túlságosan, majd szeptemberben kezdődött a többhónapos, a bemutatóig tartó próbafolyamat. Ez nem egy rövid időszak, így joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi tartott idáig? Lévén, hogy ez azért alapból vizsgaelőadás, a legfontosabb szempont természetesen az volt, hogy olyan előadás szülessen, amin keresztül a végzősök mindegyike megmutathassa tudását és egyéniségét. Ezt pedig nem egyszerű összeszervezni, már csak azért sem, mert a résztvevő diákok elég sokan vannak, és hát ahány ember, annyi egyéniség, így nehéz olyan produkciót összehozni, ami egységes, és mégis mindenki egyenként is kibontakozhat. Mivel ebben az esetben a hangsúly elsősorban az előadókon van, a rendező inkább valamiféle szervező-dramaturgként vesz részt a munkában, és nem célja, hogy az előadás egyetlen történetet vagy rendezői koncepció köré szerveződjön.

A bemutató 2009 decemberében volt, idén pedig elkezdődött a nagy turné, ami arra hivatott, hogy bemutassa a frissen végzetteket a világ (de legalábbis Európa) cirkuszosainak és közönségének. Franciaország, Málta, Olaszország és Románia után végre hozzánk is megérkezik a produkció, így június 19-én a Fővárosi Nagycirkuszban végre fény derül arra, hogy is van ez a nyulakkal meg a várossal. A nyulak ezután júliusban Pécsre vándorolnak, majd Belgrádban fejezik be az utazgatást.

Bemutató: június 19.
További előadások: június 20. 22. 23. 24. 26 27.