Moliére híres darabjának próbáján a színészek elengedték magukat, és hosszú perceken át tartó gyakorlás után a nyitányt tökéletesen elénekelték – legalábbis az én fülemnek tökéletes volt, ellenben a zenéért felelős Kovács Márton inkább egy újabb próbát javasolt, más időpontra. A próbának haladnia kell, hiszen a rendező, Mohácsi János kávéval és vízzel a kezében a folytatást akarja látni.

A jelenetben Argan, akit Gálffi László alakít, találkozik a halállal, akinek Debreczeny Csaba a megformálója. Furcsa párbeszéden mennek keresztül, mire eljutnak arra a pontra, hogy nem Argannak kell meghalnia, hanem Moliére-nek. Szép küzdelem volt ez a tabletet tartó halállal szemben, mégsem happy end a vége, hiszen hamarosan ismét találkozni fognak, nyugtatja Argant a látogató.

A viszonylag rövid, de végtelenül humoros jelenet után hirtelenjében mindenki a színpadra került. Trokán Nóra és Polgár Csaba lepedőbe csavarva várják a kezdést (állítólag senkinek sem tetszett az operajelenetük), a többiek pedig zavartan keresgélik a helyüket. A kissé kaotikus hangulatban még maguk a színészek sem hiszik el, hogy ebből lehet bármi, de Mohácsi János szavaira elkezdődik a következő szín, és valahogy mégis minden összeállt.

Küzdelem a szerelemért, az életért, néhány rejtetten szexuális tartalmú mondat, Znamenák István megnyerő humora, és máris ott tartunk, hogy Argannak valóban meg kell halnia, mivel a halál visszatért hozzá, és most már komoly szándékai vannak. A jelenet szépsége, hogy az a rengeteg színész, aki fent van a színpadon, egy emberként képes mozogni, és végtelenné teszik az amúgy apró teret. Az ember kénytelen ugyan forgatnia a fejét, mégsem érzi azt, hogy nem érti, hogy mi folyik a színpadon, inkább valamiféle plusz tagként ő is részt vesz a darabban.

A nyílt próbákban az a legszebb, hogy nemcsak a karaktereket, hanem az azok mögött megbújt színészeket is megismerhetjük. Gálffi László nyugodalmasan elfeküdt a földön, készülve a jelenetére, Trokán Nóra pedig kezével, némán kommunikált társaival a színpad két végén, át egy egész tömegen. Kedves összenézések, nézők számára érthetetlen belsős poénok, és a nézőknek szóló hatalmas beszólások viharában mégis összeállt néhány jelenet, amelyekből rögtön le lehet szűrni, hogy ez a darab mindenkinek való.