Valósághű tükör a budapesti alvilágról. A sokmilliós póker adósságba keveredett lemezlovas tippet kap, hogy mászhat ki a zűrből: ”csak” egy páncélautót kell kirabolni. A rabláshoz azonban több emberre van szükség, így diliházban lévő haverjait szervezi be segítőnek. Van köztük idegösszeroppanáson túlesett nő, tolószékes férfi, amnéziás ex-futballhuligán, de a szokatlan csapat így is belevág, és ami még meglepőbb, sikerrel is járnak. A 300milliós zsákmányt egy hatalmas bulival ünneplik meg, amit végül az zár le, hogy kiderül, a pénz a maffia rettegett főnökéé. Itt már menekülnének, ám az eredeti tulajdonos betoppanás meghiúsítja a szándékot – mikor úgy tűnik, innen nincs kiút, egy váratlan fordulat végül megmenti őket a bajból.

Ennyiből mindenki számára látható, hogy a történet bizony nem boncolgat drámai mélységeket, és kitalálásához valószínűleg elég volt egy unalmas délután pár sörrel fűszerezve. Ez azonban nem is baj. Ez egy olyan film, ami nem igényel különösebb tartalmi mélységet, sőt, nem is állna jól neki – a sztori idétlen, egyik valószínűtlen helyzetből sodródunk a következőbe, hol hitetlenkedünk, vagy a fejünket csóváljuk a megoldások láttán. A film azonban mindössze kétmillió forintos büdzséből készült, így ne is számítson senki látványparádéra. Néhány jelenet valóban az amatörizmus határát súrolja, esetleg összecsapott hatást kelt, de ebben a filmben nem ez a lényeg, és ha ezt megértjük, egy kellemes élménnyel gazdagodva állunk fel a székből.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történet elég nehezen indul be, én legalábbis az első fél óra után komolyan fontolóra vettem, hogy hagyom az egészet a fenébe – de szerencse, hogy nem tettem, ugyanis a cselekmény nagyjából innen pörög fel. Érdekes megoldás, hogy a filmhez nem készült szövegkönyv, minden jelentnél csupán annyi volt kikötve, hogy hova kell a cselekménynek érkeznie: ez pedig jót tett a filmnek, vitathatatlanul laza, spontán hangulat árad a sorok közül. Persze ebben nem kis szerepe van annak, hogy a szereplők mind profik, akik jól hozzák a gengszteres zsánertől elvárt tipikus, de szerethető karaktereket. A legemlékezetesebb alakítás azonban egy amatőrhöz fűződik, a filmrendezőként és újságíróként nevet szerző Vágvölgyi B. András valósággal brillírozik a maffiafőnök szerepében.

Az első pár perc unalmas, és sehova nem vezető jelenetei után tehát egy igazán jó fordulatot vesz a film, elég csak a pénzszállító kirablására gondolni, ami miatt már csak megéri megnézni az egészet. A film ráadásul bárki számára teljesen legálisan letölthető ingyen, így ha nem tetszik, legfeljebb időt vesz el az életedből – de a készítők célja tényleg csupán annyi volt, hogy önzetlenül adjanak valamit, és megmutassák, hogy a nagy állami támogatások nélküli projekteknek is van létjogosultsága. Így tovább!