-Több mint egy évtized telt el azóta, hogy Budapestre költöztél és itt kezdtél önálló életet, kezdetben az egyetemen, majd jött a Látomás. Mesélnél kicsit a kezdetekről?
Szontágh Julie: -Úgy költöztem ide 1998-ban Franciaországból, hogy fogalmam nem volt mit fogok csinálni, csak menni akartam a nagy világban. Soha nem terveztem, hogy boltot nyitok, bár mindig is imádtam a ruhákat és vonzódtam a szép dolgok iránt. A Király utcában a Gozsdu udvar mellett kezdtem. A Látomás üzlet már akkoriban is létezett és én megkaptam a hátsó kis helyiséget, hogy csináljak ott önálló vintage boltot. Akkoriban jártam a bolhapiacokat, az eldugott kis boltokat és a város legkülönbözőbb helyein vadásszam a kincsekre.

-Kezdetben csak üzlettársként dolgoztál. Hogyan lettél tulajdonos?
-Az akkori üzemeltető egy év után terhes lett és kiszállt, rám hagyva az egész üzletet. Eleinte kicsit idegenkedtem a Látomás névtől, valahogy nem éreztem magaménak. Aztán hozzám nőtt, egyre jobban megismerték az emberek, és én is megszerettem. Ha bolt nevén nem is, az arculatán változtattam sokat: már nemcsak vintage darabokkal fogalakoztam, hanem iparosok és designerek munkáit kezdtem árulni. Mivel sok iparművész hallgató megfordult a boltban, és egy idő után maguk is kezdték behordani az saját cuccaikat. Maradt a használt ruha, de egyre több tervezői darabbal bővült a kínálat. Nagyon más idők voltak még akkoriban, nem voltak egyáltalán designer boltok, divatsajtó, sőt a nagy divatházak sem tették be a lábukat az országba. 2001-ben megnyílt ugyan a Retrock, de velük tökéletesen megfértünk egymás mellett csaknem 3 évig, majd 2004-ben elkezdtek más szelek fújni.

-2004 ezek szerint akkor egy bűvös dátum. Mi történt akkoriban?
-Igen az egy érdekes időszak volt. Mindenki boltot akart nyitni, fél év alatt tucatnyi kis designer üzlet nőtte ki magát a belvárosban, és gombamód szaporodtak a fiatal tervező csoportok. Érezhető volt, hogy ez egy befutott dolog lett. Az egész kezdett tömegtermeléssé válni , a tervezők olcsóbb anyagból dolgoztak, a kreativitásuk egyre alább adott, az árak viszont az egekbe szöktek. Közben minden boltba bevitték ugyanazokat a cuccokat, amit nálam is kaphatóak voltak. Rövidesen úgy éreztem, hogy értelmét vesztette az, amit csinálok, nem akartam olyan lenni, mint a többiek. Ezért úgy éreztem: váltani kell.

-A Látomás arculatában nagy változások következtek be. Mi történt? Hogyan lábaltál ki a válságból?
-Az előtt mindig Látomás-cuccokat hordtam, de akkor eljutottam arra pontra , hogy már nem tudtam jó szívvel sem árusítani sem pedig hordani őket. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, üzletet cseréltem és visszaadtam mindent a tervezőknek és egy teljesen új árukészlettel folytattam a boltot. Most már mindent külföldön szerzek be, szinte folyton úton vagyok. A ruhákon át a kiegészítőkig minden egyes darabot én választok ki, ezért sokkal inkább az én ízlésemet tükrözi a Látomás.

-Szakítottál a hazai tervezőkkel és kialakítottad a mai Látomás design-ját. Hogyan mutatnád be az üzletet?
-Sokan azért akarnak boltot nyitni, hogy legyen egy tér ami őket reprezentálja. Sok olyan üzletet is látni, ami ugyan nagyon szép, de van benne összesen 10 ruha horror áron. Itthon valamiért mindenki azt a bizonyos felső 10%ot akarja kiszolgálni, arra gondolva, hogy így ö is bele fog tartozni. Nos a Látomás egy teljesen más koncepción épül: Mi nem vagyunk elitista bolt, nem is akarunk az lenni. Az áraink a földön járnak és nem csak vékony nők találnak nálunk maguknak valót. Stílusban talán a nőiesség és a kifinomultság a két fő jellemzőnk, ám emellett abszolút követjük a trendeket. Nem igazán kedvelem az alkalmi ruházatot, inkább olyan cuccokat találsz nálunk, amit könnyen felkapsz a minden napokra. Szóval easy-to-wear, jól össze kombinálható dolgok.

-A Látomás jelképeként emlegetik azt a bizonyos Kos szobrot, ami a bejáratot őrzi. Hogyan lett ő az üzlet szimbóluma?
-Ez egy nagyon vicces történet. Két évvel ezelőtt, az egyik bevásárló körutam alkalmával poénból vettem egy kis kos plüss állatot, hogy a bolt előtt kitegyük, az arra járó emberek figyelmét felkeltés érdekében. Amint bekerült az üzletbe, az egyik kolleganőm azonnal beleszeretett és elnevezte Edgárnak. Azóta nem telik olyan nap hogy ne fotózzák, vagy fotóztassák le vele magukat az emberek a bolt előtt. Edgárt persze rögtön meg akarták venni, és amikor már a sokadik vásárló rákérdezett, gondoltam, ám legyen, és hozok eladásra is. Kaptam is anno egy pasitól e-mailt, hogy neki kell egy ilyen kos, minél nagyobban, bármenyiben is kerül. Úgyhogy nekikezdtünk az árusításnak, és azóta töretlen a sikere, mindenki őt akarja. Még a Facebook-on is létezik egy Edgár fanpage-t , de hangsúlyozom azt nem mi alapítottuk, ő éli önállóan a kabalák életet.

-Érettségi után Budapestre költöztél a franciaországi Lyonból. A francia lány jött ide szerencsét próbálni és megvalósítani az álmait, vagy egy kalandvágyó fiatal szeretett bele a magyar fővárosba?
-Kicsit furcsa számomra, hogy sokak szemében én vagyok a francia lány, aki idejött Párizsból, hogy megmutassa mi a divatés üzletet nyisson. Ám ez baromira nem így van. Apám magyar származású, így anyukám kíváncsi volt a kultúrára és az országra. Vettünk egy kis nádtetős házat Győr környékén, ahová nyaranként lejártunk, így tanultam meg magyarul. Az érettségi évében elhatároztam: bármi is történjen, a vizsgák után búcsút veszek Franciaországtól. Több városon gondolkodtam: Barcelona, London, Berlin, TelAviv, Dublin, próbáltam utána nézni hol milyen lehet élni. Majd egy nap flash szerűen átfutott az agyamon Budapest. Onnantól kezdve valahogy egyértelművé vált számomra, hogy nagyon jó lesz ott nekem. Előtte egyetlen egyszer jártam Budapesten, 1993-ban még az első diákszigeten, de magát a várost egyáltalán nem ismertem. Viszont éreztem, hogy sokkal izgalmasabb lesz egy volt posztkommunista ország mint bármely nyugat európai főváros.

-És itt maradtál. Budapestet választottad London, Párizs vagy éppen Barcelona helyett. Mi fogott meg a fővárosban?
-Őszintén? Nekem Franciaország dögunalom. Berlin, London,Amsterdam. Számomra steril városok, ahol minden ki van találva, ahol már nem lehet újat létrehozni. Metropolisok, ahol minden a szádba van adva, előre lerágva, ahol minden (elvileg) működik, szép és jó, de valahogy nekem ez nem más, mint a fogyasztói társadalom eltorzulása. Érthetetlen számomra, hogy akik itt laknak, mind azt képzelik, hogy a nyugat mennyire jó. Ez a példa és ilyenek kell lenni Budapestnek is. Miért nem képes felfogni ez a város, hogy a világon egyik legjobb hely? Itt van Európa közepén, pont akkora amekkora kell, se nem kicsi se nem túl nagy. Gyönyörű szép a város, iszonyatos a kulturális pörgés, bulik fesztiválok, vibrálás.

-Pozitívabban beszélsz az Magyarországról, mint néha mi magyarok.
-Szeretek itt élni. Ráadásul sikerült úgy megtanulnom a magyart, hogy nemigen van akcentusom. Mikor ideköltöztem elhatároztam, hogy nem francia külföldiként akarok beépülni a városba, hanem magyarként. Kibéreltem egy kis lakást, jártam főiskolára és csak úgy ittam várost. Emiatt sokat nem aludtam, mert mindenhol ott akartam lenni, mindent meg akartam ismerni.

-És rövidesen a város is megismert téged. Jelenleg három Látomás üzlet van Budapesten, igencsak frekventált helyen. Tervezel újabb üzleteket nyitni akár a fővárosban, akár vidéken?
-Sokáig nem akartam másik üzletet, valahogy elégnek éreztem ezt az egyet. Emlékszem 2007-ben a gazdasági válság kitörésekor,rengeteg üzlet bezárt. Ám a Látomás csodával határos módon egyszerűen szárnyalt. Az emberek csak jöttek és jöttek, annyira pörgött az egész, hogy nem éreztem szükségét egy második boltnak. Aztán végül egy barátom rábeszélt a Király utcai üzletre, amiért azóta is nagyon hálás vagyok. A harmadik üzlet az…nos….hát( nevet ) tavaly karácsonykor a fejembe vettem , hogy nekem kell egy még egy bolt, hiszen a vázásban is páratlanul kell elrendezni a virágokat. Így vált rögeszmémmé az V. kerület, ahol hosszú
hetekig fel alá járkálva keresgéltem jo helyiséget, mígnem egyszer csak rábukkantam a Párizsi utcai kiadó üzletre. Most egyelőre ez a három bőven elég, nem tervezek újat nyitni, ám egy online shop létrehozása egyre
jobban érdekel.

-Ezek szerint a világháló adta lehetőségekben látod a jövőt.
-Egye többen keresnek meg bennünket vidékről, írnak a Facebook-on vagy e-mailben, hogy ők is szeretnének tőlünk vásárolni. Augusztusban készült el a Facebook profilunk és bevallom soha nem gondoltam volna, hogy ennyire sokan kihasználják a közösségi oldal adta lehetőségeket. Persze próbálunk minden vevőnek és leendő vásárlónak a kedvébe járni, így szoktunk rendeléseket felvenni, de sokkal kényelmesebb lenne, ha csinálnánk egy online shopot. Ezen és az ehhez kapcsolódó vidéki kampányon agyalok hetek óta és remélem, hogy legkésőbb nyárra létrejöhet egy webáruház, ahol kezdetben csak kiegészítőket, majd később ruhákat is szeretnék árusítani.