-Mi vitt arra, hogy a grafikával foglalkozz? Miért pont a grafika?
-Eljött egy pont az életemben, mint minden ember életében, hogy valamit kellene csinálni. Végig gondoltam, rajzolni mindig szerettem, gondoltam miért ne. Gimnázium harmadiktól kezdtem rákoncentrálni. Szerencsés együttállás, mint anyagilag, mint szakmailag, hogy volt olyan ember, aki képes volt felkészíteni ott a környéken. Ő Lévai Ádám, egy Tatán élő nagyon jó grafikus és nagyon jó barátom. Később jártam Pestre is további képzésekre és így kerültem közelébe a dolgoknak.

-Az alkotás nálad egyet jelent az önmegvalósítással?
-Egy része az önmegvalósításnak. Nem korlátoznám le az embernek az önmegvalósítását csak az alkotásra és hogy csak ekkor önmegvalósít, hanem akkor is, mikor elmegy dolgozni. Reményeim szerint a látásmódom tükröződik a munkáimban.
Az újfajta technológiákat mennyire alkalmazod a munkád során, gondolok itt a számítógépes grafikára?
Gyakorlatilag egyáltalán. Nem is próbálkoztam vele, mert nem vonzott soha. Számítógépet is csak sportújságok olvasására használom, emaileket megnézem néha. Volt egy ilyen pont, mikor el lehetett volna menni egy ilyen irányba, de nekem soha nem ezt jelentette a grafikázás és a rajzolás, én mindig a manualitásra gondoltam. Én amikor elhatároztam, hogy ezzel akarok foglalkozni, akkor soha nem azt gondoltam hogy ülök majd egy gép előtt es tologatom az egeret, hanem azt gondoltam, hogy fogok egy ceruzát vagy rézkarcolok, vagy valami ilyen fizikai, úgymond taktilis megvalósítása a dolgoknak, nem pedig ilyen elektronikus médiumon keresztül történik.

-Akkor szerinted ez művi dolog?
-Egyáltalán nem művi, ez egy másfajta szemléletet igényel, másféle elgondolást. Engem biztosan nem elégítene ki, tehát én azt szeretem, hogy ha a kezemmel tudom megcsinálni ezeket a dolgokat. Én nem értek hozzá, becsülöm azokat, akik értenek hozzá, képesek kitanulni, de engem ez semmilyen formában nem vonz.

-Van példaképed?
-Nincsen, rajzokat szeretek. Rézkarcban Goya-t mondanám, a nagymestereket, de igazából nem szűkíteném le egy vagy két képre. Elmegy az ember egy kiállításra és lát egy jó rajzot, akkor annak nagyon tudok örülni, teljesen mindegy, hogy ki csinálta.

-Mi inspirálja a műveidet?
-Minden. Legfőképpen a lelki élet. Azt gondolom, hogy aki alkot annak a műve a saját maga lenyomata. Az én munkáim középpontjában az érzelmeknek a kifejezése áll.

-Mik a terveid a jövőre nézve?
-Mostanában inkább főleg figurális alumíniummaratásokat készítek. Kiállítást tervezek, most formálódik rá egy anyag, tehát most az alkotás fázisánál tartok,de mindenképpen amint elkészülnek azon leszek, hogy kiállítsam őket. Azon vagyok, hogy jöjjön össze egy olyan anyag, amit tényleg érdemes lesz kiállítani.

-Legszívesebben miket rajzolsz?
-Maximálisan figurálisak a műveim. Ember, állat vonulatok jelennek mega műveimen. Az állat tematika még a főiskoláról ragadt rám, amire aztán rákaptam. Tehát abban tudsz leginkább fejlődni, amit szeretsz csinálni. Az éppen készülő munkáim is arcokat ábrázolnak, ennyit elárulok.

-A diplomamunkáddal elég sok díjat begyűjtöttél. Mik voltak ezek, és mit gondolsz miért pont téged illetett meg ez a díj?
-A Barcsay Jenő díjat és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a diploma díját. Ez egy vízilabda sorozat volt. Saját ötlet. Kijárok gyakran meccsekre, így jött az ötlet. Kézenfekvőnek tűnt és a lényeg, hogy figurális is. Szerintem nem feltétlenül ilyen angyalokkal, aktokkal, elvont, felismerhetetlen lényeket megtestesítő dolgokkal kell művészeknek kifejezni magukat, hanem egy kortárs, huszadik százai témával is ugyanez lehetséges.

-Mennyire tartod magad kortárs művésznek?
-Teljes mértékben. Sokan úgy gondolják, hogy a kortárs művészethez csak a magas művészet járul hozzá. Én azt is gondolom, hogy bárki, aki napjainkban alkot kortárs művész, mindenféle minősítés nélkül, bárhogyan is be akarják magyarázni. Független attól, hogy végzett e valaki iskolát vagy nem, amatőr vagy profi. Aki most él és alkot, környezeti behatásaiból táplálkozik. Lehet, hogy már ugyanazt megcsinálták százszor, mégis a saját lelki folyamatait akarja kifejezni, a formavilága bárhonnét kölcsön vett, mégis napjaink alkotása, így kortárs.

-Mivel foglalkozol most?
-Általános iskolában tanítok és tartok felvételi előkészítőt is. Nagyon sokat tanulok én is közben a gyerekektől. Az oktatás egy nagyon jó dolog. Én pont egy olyan ember vagyok, akire figyelnek ésés hallgatnak az emberek, van is mit mondanom, tudok olyat mondani, amitől másoknak jobb lesz, tehát kézenfekvő, hogy én tanítsak. Kevés embernek adatik meg, hogy csak a művészetből, alkotásból éljen. Tehát az alkotás az életnek csak egy része.