-Meg lehet szokni a felhajtást?
-Mindig ez van egy ilyen helyen. Hozzászoktam.

-Most, hogy újra megnézte a filmet, mit szól? Így képzelt mindent?
-Soha nem sikerül minden úgy, ahogy az ember eredetileg elképzeli. De ahhoz képest, hogy milyen körülmények voltak (sokat esett az eső, és Angliát kellett varázsolni Magyarországból, pedig tengerünk sincs), összeállt szépen.

-Ezért nehezebbek az élő szereplős filmek?
-Sokkal nehezebbek. Rajzfilmnél azt rajzolsz oda, számítógépes animációnál pedig azt tervezel oda, amit akarsz. Itt meg kellett találni a helyszíneket, megépíteni a belső tereket, aztán leforgatni mindent.

-Két ilyen film egymás után azt jelenti, hogy marad is az élő filmeknél?
-Igen. Animációs filmmel nem szeretnék foglalkozni. Ez egy új dolog, ebbe az irányba megyek.

-Az animációba fáradt bele, vagy a játékfilmbe szeretett bele?
-Harminc éve csinálom az animációkat, úgy érzem, mindent elértem, amit Amerikában el tudtam. Most mozdulni kell másfelé.

-A 3D sem vonzotta? Ez lett volna a logikus lépés.
-Érdekes, hogy kaptam elég komoly ajánlatokat, például a Sony stúdiójától, de hiába a három dimenzió, egyszerűen nincs kedvem visszamenni az animációba.

-Most viszont mesefilmeket rendez, amikből mintha eltűnt volna az abszurd társadalomábrázolás. Nem hiányzik a szatíra?
-De, és nem is szeretnék most egy újabb fantasy gyerekfilmet rendezni, amiből ugye most készítettem kettőt. Ezekben persze nem lehet nagyon humorizálni és a társadalmat kritizálni, főleg egy ilyen klasszikus sztoriban. Pedig valóban érdekelnek ezek a témák, és próbálok találni egy olyan projektet, amiben ezt élőben meg lehet valósítani, színészekkel.

-A Holdhercegnő 2008-ban már kész volt. Mi történt?
-Tavaly akarták bemutatni, csak nagyon sok hasonló film jött be. Angliában ráadásul voltak jogi problémák, ezeket el kellett intézni, nehezen adták át a magyar forgalmazónak, amikor pedig sikerült, az ünnepek elé időzítették. Jobban nyit, ha karácsony előtt kerül a mozikba.

-Másképp is kell írni a filmet az élő szereplősnél, mint az animáció esetében?
-Mindig az a fontos, hogy mennyire fogja meg az embert az ötlet, a sztori, a karakterek, és ugyanúgy fontos, hogy hogy írják meg a vicceket, a dialógokat, hogyan oldják meg a drámai elemeket. Hasonlít, hiszen mindenképpen el kell mondani egy történetet, méghozzá úgy, hogy a közönség megértse.

-Ha egy mondatban össze kellene foglalnia, mit vitt magával Magyarországról, amikor emigrált, mit mondana?
-A művészet, a zene mindig érdekelt, és olyan baráti körben mozogtam, olyan környezetben nőttem fel, hogy ez tovább éltetett. Akkor nagy ötleteim, nagy ambícióim voltak, saját animációs stúdiót akartam. Akkor még itt nem lehetett ezt megvalósítani, ezért is hagytam itt az országot. Ma már meg lehetne csinálni, de közben kint beindult minden, ott van a családom, a cégem… engem már inkább odaköt az élet.

-A Pannoniában kezdte, mire emlékszik például a nemrég elhunyt Dargay Attiláról?
-Fázisrajzoló voltam, ő pedig egy nagyon elismert rendező. Ugyanabban az épületben dolgoztam, ahol ezek a nagy emberek, mint a Dargay, a Nepp József, a Jankovits Marcell. Kávéztunk, beszéltünk néha, de hát ők teljesen más szinten mozogtak, mint én.