Aki elhitte a bevezetőt, az vessen magára, – természetesen semmiféle
összehasonlítás nem lesz, bár a kérdés azért felmerül, hogyha egy műalkotást
„toldozni-foltozni” áll neki a szerző, akkor netán az nem volt eleve tökéletes?
A fejlesztgetések elfogadhatóságát jelen esetben az indokolja, hogy ez eleve nem
egy lezárt, egységes mű, hanem, mint az alcím is jelzi, válogatás a KÖLTŐ
szellemi gyümölcsöskertjének ilyen-olyan terméseiből. Ez a forma kényelmes,
hiszen így egymás mellé kerülhettek a legabszurdabb besenyőpistabácsi
monológoktól kezdve a legthaplomocsaribb költeményeken át a leg…izébb
buddhista konyhafilozófiai fejtegetések. Vagyis ez a gyümölcsöskert egy műfaji
saláta. Ami nem baj, hiszen a szerző sokoldalú ember, miért ne ismerhetnénk meg
egyetlen kiadvány segítségével minél több erényét? Egyedül az a sajnálatos
(kaár), hogy kicsit egyenetlenné válik ezáltal a színvonal, hiszen Laár nem
mindenben olyan klassz, mint amilyen zseniális a színpadi abszurd humor
terén.

Előbbi értékítéletemmel talán már jeleztem is, hogy nekem ebben a
könyvben is azok a részek tetszenek a legjobban, amelyek a legközelebb állnak a
L’art pour L’art társulat által előadott, utánozhatatlan színpadi és tévés
produkciókhoz. Vagyis a legjobb írások éppen azok a darabok, amelyek nem is
igazán írások: a Besenyő Pista bácsi tirádái és a Tompika képregények.
Élvezetességüket az sem csökkenti (sőt!), ha az ember már látta a színpadi
változatukat. Ezek a végletes hülyeségek ugyanis a humoruk mellett okosak
is.
A másik végletet Laár vallási értekezései, „propagandaszövegei” képezik.
Kilóg a lólábuk, pedig látszik, hogy a szerző szívéhez nagyon közel állnak,
ráadásul az is a szándék velük, hogy keretbe foglalják, úgymond ívet adjanak a
műnek. Csakhogy Laár András amennyire jó és bölcs humorász, annyira botcsinálta
filozófus és teológus. Hülyéskedései sokszor bölcsek, bölcseskedései sokszor
hülyék. Főleg, mivel vallási nézeteiből is adódóan teológ-filozófusként
odakeveredett azok táborába, akik azon kárognak (kaárognak, hehe…), hogy
milyen rossz a világ, és hogyan lesz egyre rosszabb. A szellemi gyümölcsöskert
vallásfilozófiai zugaiba tehát sok zöldség keveredik, nagy szerencse azonban,
hogy Laár sehol nem feledi, hogy ő is gyarló ember, nem akar fennsőbbséges
dörgedelmeket intézni a hallgatósághoz, „csak” tanítani, segíteni akarja azt,
akit ez érdekel. Így aztán nem válnak bántóvá az arról szóló közhelyek, fél- és
negyedigazságok, hogy milyen ostobák is vagyunk mi emberi teremtmények a mostani
„vaskorban”, hanem kedveskedő inkább a tanítói szándék, no és szépek a
tradicionális keleti tanmesék és toposzok, amelyek aláfestik a szerző
„igazságait”. És bár ez is közhely, de említsük meg, hogy mivel Laár András sem
vonul ki, mint egy Oszlopos Simeon ebből a hedonista-szibarita
szodoma-gomorrából, tulajdonképpen abban (és abból!) él, amit megítél. (Ezzel
természetesen nem azt akarom mondani, hogy bárki Oszlopos Simeon legyen.)

A
„gyümölcsöskert” „gerincét” azok a kisebb-nagyobb (általában kisebb) méretű
költemények alkotják, amelyek leginkább képviselik az állandóságot, leginkább
megőrizték a gyermek Laárt. Abszurdságuk mellett, egy olyan alany képét vetítik
elénk, aki különös vonzódást érez az emberi szervezet vegetatív funkciói iránt
(vagy csak más KÖLTŐKnél őszintébben vallja meg ezek realitását). Freud bácsi,
ha még élne, nagyon örülne e verseknek, hiszen jó alapanyagot találna bennük a
torz emberi pszichikum szexuál-anális függőségeinek az elemzéséhez, hehehe.
Laárnak közismerten kiemelkedő képessége van ahhoz, hogy e verseményekben az
étkezés gyönyöreit is az ürítés folyamatait megidéző metaforákkal ábrázolja,
azaz, minél gyönyörtelibb a gasztronómiai élvezet, annál jobban megy el az
étvágy. Ez az abszurd maga. Nekem éppen a Gasztronómia ciklusba gyűjtött
költemények tetszenek a legjobban, talán nem véletlenül.