Robotököl, vasököl, Hugh Jackaman oda csap le, ahova köll. Pontosabban az a robot, amit a Jackman-által megformált boxedző, Charlie Kenton treníroz Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban, Szakítópórba) legújabb filmjében, amely a nem túl távoli jövőbe repíti el a nézőket, ahol emberek helyett robotok harcolnak egymással a ringben. Kenton majdnem bajnok lett, de éppen akkor tört ki a robotbunyó-őrület, így elúszott a siker esélye. Hogy egyenesbe hozza félresiklott életét, a férfi elhatározza, hogy fia (Dakota Goyo) segítségével legyőzhetetlen robotot épít és készít fel a meccsek meccsére, hogy elhódítsák az áhított bajnoki címet.

A film alapötlete egy 1956-ban íródott novellán alapul, amiből már 2005-ben készült egy forgatókönyv, sőt, ami azt illeti, 2003 óta dobálták a stúdiók egymás között a filmtervet, de ilyen-olyan okokból kifolyólag mindig közbejött valami, ami megakadályozta a projekt rendes beindulását. Végül 2009-ben Levy-t kérték fel rendezőnek, Jackman-t főszereplőnek, a DreamWorks pedig zöld utat adott a film számára. Érdekesség, hogy a bunyós jelenetek tervezésénél a boxlegenda, Sugar Ray Leonard is közreműködött.

Paul Bettany a Légió után ismét fegyvert ragad a földöntúli szörnyetegek ellen, ezúttal egy koreai képregény adaptációjában, amely egy alternatív világban játszódik. Évszázadok óta tart a küzdelem emberek és vámpírok között. A legutolsó nagy háború óta a veterán harcos pap (Bettany) magányosan éli életét a világtól elvonultan, egy nap azonban vámpírok elrabolják az unokahúgát. A férfi motorra pattan, betárazza kéziágyúját, és a lány kiszabadítására indul annak seriff barátjával (Cam Gigandet) és egy harcos papnővel (Maggie Q).

A rendező, Scott Stewart a Légióban már dirigálta Bettany-t, előtte pedig olyan filmek vizuális effektusain dolgozott, mint például a Támad a Mars!, a Sin City, vagy a Vasember. A film szereplői között látható még Karl Urban (Star Trek), Stephen Moyer (True Blood) és a veterán Christopher Plummer (Farkas, 12 majom, A nemzet aranya).

Habár a Légióhoz hasonlóan nem érdemes mélyenszántó, filozofikus eszmefuttatásokra, és Oscar-t érő színészi alakításokra számítani, az akciókra és randa vámpírszörnyekre kíváncsi nézők biztosan megtalálják majd a nekik való csemegét.

Érdekes vállalkozás a Love című minimálsci-fi, amely mögött az Angels & Airwaves nevű amerikai alternatív rockbanda áll. (A Love a 2010-es albumuk címe eredetileg.) A manapság egyre inkább (újra) divatba jövő intellektuális sci-fi-kamaradrámák (Napfény, Hold) ösvényein haladva a Love főszereplője egy Lee Miller nevű űrhajós, aki 2039-ben egy baleset folytán a már két évtizede elhagyatott Nemzetközi Űrállomáson kívülre kerül, és az építménnyel együtt kering a bolygó körül teljes magányban és elszigeteltségben, miközben fogy a levegője, és minden összeköttetése megszakad az irányítóközponttal.

Összezárva a gondolataival Miller az emberi kapcsolatok és a szeretet jelentőségén kezd morfondírozni. Miközben a férfi ráébred az emberi faj végtelen sebezhetőségére, ahogy kívülről-felülről szemléli a Földet, az A&A zenéjével kiegészülve a film a remény végtelen erejét állítja középpontba.