A Mission Impossible – Titkos nemzet nemcsak a nyár, de talán az évtized legjobb akciófilmje is: szellemes, ötletes, látványos és rendkívül szórakoztató az első perctől az utolsóig.

Ethan Hunt (Tom Cruise) mindig a világ megmentésén ügyködött, most ezen felül saját és az egész IMF léte a tét. Az eltűnt vagy elhunytnak nyilvánított ügynökökből álló Szindikátus új játékszabályokat állít fel, Huntnak pedig egy új ellenséggel, Solomon Lake-kel (Sean Harris) kell szembenéznie. Szerencsére a régi barátokra mindig számíthat, Benji (az imádnivaló Simon Pegg), Luther (Ving Rhames) és Brandt (Jeremy Renner) hűségesen követik a CIA feje, Alan Hunley (Alec Baldwin) által hazaárulónak kikiáltott Huntot. A szálak a britekhez vezetnek, ahol egy szakadár ügynök, Ilsa Faust (Rebecca Ferguson) helyezkedik a felek között.

Tom Cruise, aki producerként is jegyzi valamennyi részt, minden epizódnak más-más rendezőt szánt. Az ötödik fejezet szerencsés kiválasztottja Christopher McQuarrie lett, aki a dirigálás mellett a forgatókönyvért is felelt. McQuarrie egy olyan all in filmet akart csinálni, ami nemcsak akcióban teszi magasabbra a lécet, nemcsak egyesíti minden korábban megkedvelt szereplő erejét, de Ilsa Faust megrajzolásával végre kiemelte a női karaktert a woman in peril szerepköréből, és fontos dramaturgiai formáló erőt adott neki. Nem is várunk persze kevesebbet egy olyan írótól, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Közönséges bűnözők, a Jack Reacher vagy A holnap határa – McQuarrie most is tudása legjavát hozta.

Nem csoda hát, hogy világszerte óriási eredményeket produkál a film: 33 országban első helyezett, 32 országban a legjobban nyitó Mission: Impossible-film, 27 országban pedig a valaha volt legjobb Tom Cruise-film nyitás. Már most több, mint 121 milliót gyűjtött – így nem kérdés, hogy biztosan meghaladja a negyedik rész 700 milliós összbevételét.

Hogy mi a titok? A Titkos nemzet tökéletes elegye a jól ismer és szeretett paneleknek (mert ugye az nem kérdés, hogy Ethan Huntnak be kell törnie egy feltörhetetlen helyre), a szofisztikált akciónak és az önirónikus humornak.

A cikk folytatása ITT!