Mily Bohó Hrabal! – Őfelsége Pincére Voltam

Hangoskönyv, Galkó Balázs előadásában

Mily Bohó Hrabal! – Őfelsége Pincére Voltam

2007. 10. 25. 00:00 - antropos.hu

A hangoskönyv jelenség nem első ízben került látóterembe. Eleddig némi távolságtartással viszonyultam hozzá.
Az olvasás számomra olyan szellemi folyamat, melyben- optimális esetben –teljes figyelmünk a tárgynak szentelődik, amely mozgásba hozza elménket , hisz belül vokalizáljuk az olvasottat, és hozzáképzeljük az írás tárgyát.

Egy összetett szellemi folyamatnak részesei vagyunk tehát, az elménket így
aktívan használjuk, ami intenzívebb, mintha a szöveget csak hallgatnánk.
Ráadásul a hangoskönyv nem hangjáték, a felolvasó csak minimális mértékben
játssza el a szöveget, inkább csak interpretál.

Valóban, még az ismert
szöveg esetében is más vetületek, ízek kerülnek előtérbe a hangoskönyvnél. Több
múlik a felolvasón, és kevesebb a befogadón.
Az Őfelsége Pincére Voltam
kellemes csalódást jelentett dacára az előbb megfogalmazott
aggályaimnak.
Hangulatos hang kollázs vezeti be a prózai részt. A beszélő,
Galkó Balázs orgánuma kellemes, szinkronszínész múltja rutinjával könnyedén
értelmezi -ábrázolja a szövegbeli képeket. Hallhatóan élvezi az előadást,
időnként szinte fel is nevet.
Narrációja révén megelevenedik a Hrabal-i
világ, benépesül, teremtményei életre kelnek. Az atmoszféra sűrű és átérezhető,
mi is együtt lélegzünk- sóhajtunk velük és Galkóval, amint egy új fejezetbe
kezd. Az abesszin császár lakomáján ott ülünk a tevébe göngyölt, antilopba
oltott pulykába harapó miniszterek mögött… Látjuk a szőke lányt amint magára
önti a málnaszörpöt, magunkba szippantjuk illatát, halljuk a csilingelve guruló
aprópénzeket…
Szóval, nagyon képszerű, színes-szagos, élvezetes, jóllehet
helyettesíteni az olvasást nem tudja (tán nem is célja), de kedvcsinálónak
kiváló; az Őfelsége Pincére hangoskönyv megér egy misét. A betűk birodalmában
portyázóknak is ajánlható, de csak ínyencségként, kisebb porciókban
fogyasztva.