Filozófiák dióhéjban

Filozófiát olvasni nehéz. Sok száz oldalt kell elolvasni néha ahhoz, hogy az ember egy jól megjegyezhető hasonlatot olvashasson. Teszem azt, sajnos át kell esnünk Kant, még méreteiben is tekintélyes Tiszta ész kritikája több száz oldalán, mire erre a frappáns kitételre bukkanunk.: Az elméletalkotó, “rendszergazda” Hegel sem könnyíti meg az olvasó munkáját, a legenda szerint a mester fölolvasta feleségének egy-egy munkáját, s ha a derék hitves bármit is megértett belőle, akkor a derék Wilhelm Friedrich inkább átírta az egészet.
Jól kell kérdeznünk, mert úgy járunk, mint aki bakkecskét fej és szitát tart alája.
Vagy , néhány álmatlan éjszakát kell rászánnunk a Bécsi Kör filozófusaira, míg nem találkozunk egy ilyen Karl Krausra emlékeztető szellemességgel, miszerint Carnap szerint Caesar egy prím szám.
A Füveskönyveknek divatja van, most azonban nem botanikai szakmunkákról van szó, hanem egy-egy író személyes életfilozófiájáról, melyeket emblematikus egyszerűséggel csak néhány odavetett kijelentés összegez. Ezek a könyvek a Füveskönyvek manapság Magyarországon.
Érthető filozófiára eddig is volt igény, ha hiszik, ha nem, az olvasók eddig is kíváncsiak voltak az írók életszemléletére és az embereket egyébként is vonzzák a jól, megszerkesztett frappánsmondatok.
Talán ennek az igénynek tesz eleget a szegedi Lazi Kiadó, amikor egymás után teszi közzé nagyjaink “Füveskönyveit”, már eddig megjelent Gárdonyié, ( sőt Gárdonyitól több is) Juhász Gyuláé, igaz, az ő válogatása Szakállszárító néven látott napvilágot. Sajnos ma filozófia néven vagy szakfolyóiratok szakcikkei jelennek meg, melyek komoly előtanulmányok nélkül aligha érthetők, sőt egy átalagos, az Eötvösön filozófiát hallgatott ember számára, aki nem érdeklődött behatóbban Wittgenstein, vagy Heidegger munkái, de még ennél fontosabb-nyelvezete nélkül, aligha érthetők. Itt a nyelvezet a fontos, amit túlzás nélkül nevezhetünk tolvajnyelvnek is, hisz a be nem avatottakat eleve kizárja megértésből.
Ma már tudom, hogy Mikszáth Kálmán 88 kötetét kellene átolvasnunk, hogy a nagy palóc aranyköpéseit, azaz a világról, s annak legfontosabb jelenségeiről az író könnyen érthető, frappírozott kijelentéseit kigyűjthessük, ezt a feladatot egyszerűsíti le a kiadó.

Itt kell megjegyeznem, hogy a Füveskönyvek személyes jellegűek, Gárdonyi gondolatforgácsaiban olyan összefüggésben szerepelnek a cigányságról vallott nézetei, mondatai, hogy aligha hinnők el, hogy az – Egri csillagok- ban úgy ábrázolja majd az derék Sárközi cigányt, mint aki a magyarság mellett harcolt a maga eszközeivel a török ellen. A realizmus diadala, tehetné hozzá az engelsi dialektikán nevelkedett nyájas olvasó.
Mikszáth derűje, bölcsessége eddig sem volt ismeretlen, most ebből nyújt át több mint száz oldalt a szegedi kiadó. Egyvégtében olvasni nem is érdemes, csak úgy kell kóstolgatni, mint az abszintot, vagy a traminit.
Ebből nyújtunk át egy kis ízelítőt.

“Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.
Az originalitás nagy fiskális, mindent kiment.A lelkek olcsók, de a kufárok drágák.Hiszen még a pokol is csinos hely lehet, csak a katlanokat kell kihajigálni belőle, amelyekben a bűnösöket megfőzik.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.
A jubileumok se egyebek próbatemetésnél.Két nyergen ülni, mindenütt tetszeni sok bajjal jár.Asszony és cserép hamar törik.
Nincsenek többé hazugságok, csak rossz szemmérték van és gyenge ítéleterő.

A gyerekek ostobák, csak a csecsemők okosak. A csecsemők igazi zsenik. Nem ismertem még tíz év alatti gyereket, aki ne lett volna lángész. Az emberi lény tízesztendős korában kezd szamár lenni, és némelyik nagyon sokáig folytatja.
Az isten lehajol néha a szegény emberhez, de az ördög mindig haptákban áll a nagyurak háta mögött és segíti őket.
De a népszeszély is olyan mint a puskapor, csak egyszer lehet vele lőni.
Most már nem volt remény sem. Pedig hát az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson: ebben az egyben nincs fösvénység.”

Egy mondat történelme

Mikszáth elmeséli, hogy vidéki körútjain a kislányok emlékkönyvébe mindig ezt a mondatot írta: Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallani:, s száz és száz mosolyt és édes tekintetet zsebelt be ezért, de fél attól, hogyha halála után gyűjteni fogják az emlékkönyveket kiderül, hogy csak ez az egy mondata volt.
Ehhez hozzáfűzi Mikszáth, hogy ezt az egy mondatot is Jókaitól plagizálta.
Mikszáth védekezik:
Megvan bennem az a képesség, hogy hamár lopok, akkor a leggazdagabb embertől lopok, s hozzáfűzi kiadójához írt levelében: “Azért kérlek, írd oda a mondat alá a nevemet”

A kötethez Jókai Mór írt előszót.
Az utolsó sorban ez olvasható:
“Kedves öcsém, Kálmán, az a mondat, hogy “az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallani” nem az enyém.Én Vas Gerebentől plagizáltam.”