A november végéig megtekinthető kiállítás és a hozzá tartozó különböző kulturális és tudományos programsorozatok néprajzi, kultúr antropológiai és egyéb oldalakról igyekszik a finnekről alkotott képünket mélyíteni és árnyalni. Több szélesebb körben, vagy kevésbé ismert témát, jellegzetesen finn tárgycsoportot körüljárva igyekszik választ adni a feltett kérdésekre.

A tárlat – honnan máshonnan indulhatna – a hagyományos kultúra elemeitől és filozófiájától kezdve járja végig a finn kultúra útját a modernitásig. Különböző megjelenési formáit tárgyilag és szövegesen bemutatva eljut napjaink meghatározó finn cégeinek termékeihez, és keresi a híres modern finn design titkát a múltban, a jelenben és az emberben. A sztereotípia fogalma fűzi laza egységbe a tárlatot: egy másik népről alkotott általános kép. Ez a fajta általánosítás minden kultúráról alkotott képünk szerves része, és erősen meghatározó véleményformáló tényként kezeljük… A kiállítás néhány kiemelt, fogalom és jelenség (természethez fűződő viszony, az erdő “primitív” népe, szauna, mökki, Kalevala, sport, mobiltelefon, design stb.) segítségével – sokszor ismétlődő motívumokkal, kronologikusan – vezet végig a jól ismert sztereotípiákon és segít őket a megfelelő helyre tenni, megérteni. Eközben szembesít a saját nemzetiségünkről alkotott képpel – felhívja a figyelmet közös pontjainkra és különbségeinkre is, úgy, hogy közben nem akar véleményt formálni. A kiállított anyag, bőséges szöveges információ tartalma mellett a Néprajzi Múzeum Európa-gyűjteményéből, finnországi és hazai múzeumok anyagából, finn cégek Magyarországon kapható termékeiből válogat, melyekhez a Néprajzi Múzeum felhívására magánszemélyektől érkezett finn vonatkozású tárgyak társulnak. (Így eshetett pl. hogy rácsodálkoztam egy kedves barátnőm fényképére és tárgyaira)

A metálzene földjéről – kamara kiállítás április 2. – május 9.
Korunk legismertebb finn exportcikke a metálzene. A Finnek sikere a műfajban újabb sztereotípiát teremtett. A finn metálzene az ’90-es évektől tört be a nemzetközi zenei életbe. Az együttesek egy része a hagyományos finn folklór elemeit (Kalevala, népmese és népzene) használja fel, másik része a hagyományos témáktól és a finnségtől továbblépve személyesebb hangvételű zenéjével teremt egy csak az itt élőkre jellemző hangulatú zenei világot. Valószínűleg ezért a csak rájuk jellemző atmoszféra miatt olyan sikeresek a zenében (a tehetségükről nem is beszélve).

A tárlat végén megtekinthető kamara kiállításon bemutatott finn együttesek a finnek ezt az oldalát igyekszik bemutatni. Hiszen a finn metál által képviselt zenei, szöveges és vizuális világban visszaköszönnek mindazok a jegyek, melyekkel a finnekre jellemző sztereotípiákat jellemezhetjük (erdő, tó, szauna, sötétség, minőség), ergo valamilyen szinten azokat reprodukálják, töltik meg új tartalommal. A két kiállítás megtekintését mindazoknak ajánlom, akiket érdekel a finn-magyar kapcsolat bármilyen szinten, vagy csak egyszerűen érdekli valami, ami ehhez a néphez köthető. Nagy valószínűséggel találkozik majd vele itt is.