Manapság egyetlen bestseller sem kerülheti el, hogy filmet készítsenek belőle. Így járt Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regénye is. Főhősnőnk, a harmicas évei eljén járó Liz egy éjjel ráeszmél, hogy bár pont azt az életet éli, amire mindig is vágyott: ház, férj, sikeres állás, mégis mélységesen boldogtalan. Hirtelen felindulásból azonnal elhagyja férjét, aki persze őrjöng, de hogy hogyan, merre tovább, arról fogalma sincs. Sikeres íróként megteheti, hogy egy évre kivonja magát a forgalomból, így elutazik egy egyéves három országot érintő útra, hogy újra megtalálja elvesztett önmagát. Mindezt férfiak nélkül, mert mint mondja, addigi élete a pasikkal való kapcsolata köré szerveződött; vagy összejött valakivel, vagy szakított, vagy a kettő között volt.

Első állomása Olaszország, ahol a profán élvezetekben merül el, úgy mint az olasz nyelv énekszerű dallamossága, a helyi ételek ízorgiája, és az emberi kapcsolatok sokszínűsége. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy a fogyókúrázók készüljenek fel lelkileg, hogy az után a rengeteg csodásan fényképezett étel és evés után, az első utuk egy étterembe, de legalább is a sarki közértbe fog vezetni.

Indiában Liz ashramba vonul, hogy a tesi élvezetek után a lelkében teremtsen harmóniát. A könyvhöz képest, ezt a részt találtam a leginkább kidolgozatlannak. Tökéletesen ellubickoltunk a felszínen, de nem jártam be Elizabeth-tel azt a belső utat, amit elvileg itt kellett volna. Annak ellenére, hogy a Richardot, a texasi magányos férfit alakító Richard Jenkins igazán kitett magáért. Ő hivatott a “megmondó” szerepére Liz életében, aki mindig betaláló piszkálódásaival segít neki egyre mélyebbre hatolnia saját lelkében.

Balin Ketut, a gyógyítóember segít neki a külső és belső harmóniát integrálni, s persze közben – mert, hogy ez a nagy tanulság: hogy ha benned egyensúly van, a világ is a legjobb arcát mutatja neked – megtalálja a nagy szerelmet is Felipe (Javier Bardem), a brazil szintén elvált férfi személyében.

Julia Roberts könnyedén hozza a karaktert, természetes és hiteles, kivéve a nyitó összeomlást az éjszakai konyha padlóján – na, azt nem vettem be. A felületesen felvázolt probléma, a lefittyedő ajkak és műkönnyek sem támogattak ebben. De amúgy bármely elvált, friss szingli önmagunk magára ismerhet benne. Az csak az én hibám, hogy annyi év után sem vagyok képes megszokni Julia fura ajkait, és sok nagytotálos jelenetben semmi másra nem tudok koncentrálni.. Bardem sármos és tökéletes, ahogy azt kell, s mint a jó reklámfilm esetében, én simán elhiszem, hogy ha ügyesen végigjárom azt a rögös belső utat, akkor egy hasonló férfiú személyében én is elnyerem jutalmam.
Nem kell többet várni a filmtől, mint ami, és akkor remekül szórakozhatunk. Fiúknak külön ajánlott első randis film, elég nagy esély van rá, hogy a lány esetleg a jól filmet választó párjára projektálja Javier Bardem szerepét, és akkor máris nyert ügyük van.