Éjféltájt, nagykabát, sál, sapka, pest fényei, leheletünk az aszfaltra fagyva.
Két lépéssel és egy küszöbbel arrébb: egy jól fésült hátsó, tanga és bugyi közti lefedettségben, vadul forog saját tengelye körül. Körülötte meztelen, elsősorban altagok. Középen egy ruhátlanságában asszimilálódott bronzszobor cinkosan tekint le erre a nagy egyenlőségre, egy jelzésértékű szövetsállal a nyaka körül. Miközben hátát Superman- felé mutatja, ő lesz az este folyamán az egyetlen, akit nem sikerült megtáncoltatnia a DJ-nek.
Egy roppant szemfüles biztonsági őr rögtön lecsap ránk. Lesütött szemmel próbáljuk palástolni túlöltözöttségünket, de a tapasztalt szervezők átlátnak rajtunk. -Szempillaspirál? Áhá.. ti nem fogtok vetkőzni… Néhány roppant leleményes, “hány éves a kapitány” típusú keresztkérdés, és gyanakvó szemmel verés után, a zokni nem viselés szabályaihoz szigorúan ragaszkodva végre megkapjuk a belépőnket.



Meztelen testtömegeken átverekedve az öltöző felé törünk, ahol a gimis -táborok hangulata jegyében, a “Női öltöző” felirat előtt vihogó férfi felsőtestek próbálják felderíteni a női és férfi test különbségeit, a hírtelen ajtórányitás kifinomult technikájával. Erősödik a gyanúm, hogy eddigi szexuális kalandjaik során a foguk helyett, a szemüket szorították össze, és a látványbeli hiányosságaik pótlására, végre megtalálták a megfelelő terepet.
Gondolom a lábujjaink közé ragadó cigarettacsikkek és a lábgomba terén vállalt közösségünk elaltatta a fürdőruhások gyanakvását. Bár a kétméterenként a farmerzsebembe turkáló mancsok nem tudtak megbarátkozni öltözékem béklyóival.
Az aulában rögtön két jelenség töltötte meg szívünket derűvel, a harmadik Superman volt ugye. Eltűntek a partikra jellemző külsőségek (bár a fürdőköntösök csíkjai néhol igen drágának látszottak). Mindenki egyenruhátlanságában élvezte a zenét és a látványt. A másik, hogy a ritmuskifejező repertoár bővült a lábujjak bevonásával.

A fürdő labirintusában bolyongva csodaország egy-egy kamrájába belesve, a kis zugok diszkrétfényű erotikájától – ahol egy testhez minimum négy láb tartozott -minden a nagyterem felé sodort minket. (a helyszínek számát tekintve… három után nem számoltam az elég kemény vizualizált-hang- élmény hatás végett)
A kékségben faunok és tündérek kergetőztek, miközben hajukkal szivárványszín csillagpor játszott, az oxigén molekulák egyenként festődtek meg és képeket szőttek. A dallam feloldódott a mélység cseppjei közt, ami aztán visszadobta, fényesre csiszolva azt. Fönt, magasan a boltívek alatt, büszke félmosollyal az arcukon néztek le varázsolt mesevilágukra az Istenek…



Fotó: Rebeka