Ha elgondolkodunk kissé a filmen,
talán mégsem csak a szörnyű betegségről esik szó. A 31 éves Anett a lehető
legnagyobb természetességgel tárja elénk életének legnagyobb viszontagsággal
tűzdelt szakaszát, a mellrák elleni küzdelmét. Megmutat benne mindent, ami
fájdalom, félelem és szomorúság, de mindezt sajátos humorral és iróniával
megspékelve.
Egy fiatal vagány lány, aki imád élni, beszélni, nevetni,
imádja a családját és barátait. Mégis mi változik meg, hiszen ez „csak” egy
betegség. Ehhez adjuk hozzá a szeretetet és az eredmény a túlélés. A Mellbevágó
című dokumentumfilm főszereplője úgy tűnik, nem veszi komolyan eddigi életének
legnehezebb megpróbáltatását, bizonyítja ezt az is, hogy betegségének híréről
kör sms-ben értesítette ismerőseit. Hogyan lehet egy ennyire nehéz és komoly
dolgot ilyen méltósággal megélni?

A film ötlete csak a műtét után merült fel
Anettben, előtte kizárólag a tényeket és történéseket rögzítette. Ez a
sziporkázóan életvidám nő, akire nem lehet nem odafigyelni a súlyos küzdelem
ellenére, közvetlenül mutatja meg a legbensőségesebb érzéseket és mozzanatokat.
Elsősorban a lány személyiségébe és gondolatvilágába nyerünk bepillantást és
csak másod sorban a mellrákkal. Példát vehet róla bárki, aki hasonló problémával
küzd, és az is, aki egészséges. Tudomásul venni és törődni vele, de nem szabad
ez irányítsa az életünket, nem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem,
mert az csak hátráltat a gyógyulásban. Ám ehhez ki kell tudni zárni a külvilág
azon részét, aki még „fejcsóválva” és sajnálkozva áll a dolog előtt. Ehhez olyan
családtagok és barátok kellenek, akik végig fogják a kezünket, de nem sírnak a
vállunkon.

A dokumentumfilmet a 39. Filmszemle alkalmával mutatták be és nagy
sikert aratott. E téma mindannyiunkat érint és elgondolkoztat. A filmet nézve
néha tán úgy érzi az ember, hogy egy ideje nem szól semmiről a film. Talán ez
egy betegség leplezésének kulcsa, ettől lesz olyan hihetetlenül közvetlen és
barátságos. A film egyértelműen arra is felhívja a figyelmet, hogy minden nő kerülhet ilyen helyzetbe, és sajnos ez nem mindig végződik pozitívan.
De ha idejében felfedezik és figyelünk önmagunkra, van esély a reményteljes
javulásra.

Amikor
a Mellbevágó című filmről hallunk tán nem a legkönnyedebb téma, ami önfeledt
szórakozást jelent a néző számára, de mégis szinte szórakoztat bennünket ennek a
lánynak a humora, bohémsága és ereje, ahogy még a betegségével is sikerült
összebarátkoznia, hiszen „ha a halál rád mosolyog, mosolyogj vissza rá”.