Számítottunk rá, hogy sokan lesznek ezen az estén, ezért jó korán odamentünk a Castroba, hogy biztosan legyen helyünk. Arra azonban nem számítottunk, hogy este hatkor már a pulton is „foglalt” feliratok lesznek. Mégis szerencsénk volt, mert idővel találtunk egy üres asztalt.

Az emberek eleinte lassan gyűltek az amúgy is kissé szűkös helyre, ám az Intim Torna Illegál koncertje alatt mintha megtízszereződtek volna az emberek. Tény, hogy erre a zenére az ember nem tud egy helyben állni, pattogni kell, ugrálni és rengeteget táncolni. Ezzel én is megpróbálkoztam, előrefurakodtam amennyire bírtam, ám tánc közben hol egy táska landolt az arcomban, hol egy nő a lábamon. Így kijjebb húzódtam megpihenni, ám végül ez nagy hibának bizonyult, ugyanis negyed órával később akkora lett a tömeg a színpad előtt, hogy esélytelen volt közelebb férkőzni.

A fiúknak végül hatalmas sikerük volt, kétszer is visszatapsolták őket, annak ellenére, hogy már kifogytak a számokból. Így jött ismét a Hipnotizőr király című dal, amire másodszor talán még jobban tombolt a közönség, mint először.

Az est másik fontos eseménye volt, hogy megnyitottak egy nem dohányzó termet is. Vagy inkább egy másik, kisebb Castrot, hiszen a teremnek külön bejárata van az utcáról, közvetlenül a régi mellett. Sajnos senki nem volt elragadtatva tőle. Szűkös, meleg (mivel nem dohányzó, a szellőzés kimaradt a tervekből), ráadásul csak egy koedukált wc-je van. Azonban külön pult tartozik hozzá, ami megnyugtató lehet azok számára, akik korábban attól tartottak, hogy italért be kell majd menniük a dohányzó részbe.

Noha ital akcióval nem vártak minket ezen az estén, de különlegesen finom sütivel igen, és végülis méltóképpen megünnepelte magát (és vendégeit) a Castro!