Ha megijednél, hogy az Asylum stúdió ismételt támadásra készülne az idegrendszerünk ellen egy újabb cápás apokalipszissel, tévedsz. A Meg: Az őscápa ugyanis nagyobb költségvetéssel és nevesebb színészgárdával rendelkezik – minden más maradt hasonló szinten.

Steven Spielberg talán nem is sejtette, mennyire belenyúlt a tutiba, amikor 1975-ben megalkotta A cápa című moziját. A ragadozóhal utáni vadászatról szóló filmet sokan az első nyári blockbusternek tartják, és azóta is szüntelenül másolják napjainkig – és valljuk be, rendre elbuknak. Mert bár a hal maga a csali, mely becsalogatja a nézőt a moziba, de a nagyszabású élményhez karakterek is kellenek, akiknek érdekel a sorsuk. Ezt Spielberg is komolyan vette: története nagy részében a hősök interakcióját látjuk, a „szörnyet” alig. Jon Turteltaub (Last Vegas, A nemzet aranya) blockbustere meg sem próbál arra a szellemi szintre lépni, melyet elődjei lefektettek.

Filmje, a Meg egy szokatlan regényadaptáció. Azzal a B-kategóriás alapötlettel indít, miszerint előbukkan egy 75 méteres cápa – fajának legóriásibb példánya –, melyet már évezredek óta kihaltnak hittek. A megalodon természetesen egyből ellenséges lesz és a tengerbiológusokból és Jason Statham karizmájából álló csapatot kezdi el tizedelni. Nincs mit tenni, meg kell találni a módját, hogyan iktassanak ki egy olyan óriás dögöt, melyet a Mariana-árok mélységű víz nyomása sem pusztít el. Induljon az akció!

Fontos, hogy helyén tudjuk kezelni a Meget. Nem, itt valóban nem Spielberg által ihletett műről van szó – bár egy-két poszteren utaltak erre. Inkább az Asylum stúdió Megacápa és egyéb hasonló kategóriájú filmjeinek 100 millió dollárból készült verziója ez. Hasonló komolytalansággal készült B-mozi, mely tudja, mi akar lenni, és nem fél felvállalni magát. Már csak azt nem tudom felfogni, hogy mi ebben az elismerni és szeretnivaló.

Nem kell minden filmnek megreformálni a műfajt.

Itt van a főszerepben Jason Statham, aki ismét csont nélkül előadja Jason Stathamet. Karakterének annyi mélységet adtak, hogy „senki sem érti őt meg”, valamint alkoholista – utóbbi csak annyit tesz ki, hogy egy 3 perces jelenetben csak a sörről beszél, majd később elő se kerül problémája. Természetesen az 5 éve nem praktizáló mélytengeri búvár figurája ugyanolyan formában van, mint mikor kirúgták a cégtől, mert otthagyta kollégáit egy akció során. Hisz a búvárkodás olyan, mint a biciklizés: nem felejtjük el és még gyakorolni sem kell.

Statham menő csávója mellett a szereplőgárda olyan, mint egy realista Gyűrű szövetsége. Mindenkiből van egy: leszbikus technikus, nyafogó kövér fekete informatikus, egybites milliárdos, japán kocka, nagydarab izlandi, amcsi bombanő és három generációt felölelő kínai család három tagja. Színes felhozatal, és szinte mind a sztereotípiák mentén lettek megírva. A fekete csávó jobban nyivákol, mint a kislány; a kínaiak távolságtartók és tisztelettudók; Jason Stathamnek pedig a pulzusa sem megy fel a cápa közelségében, annyira kemény csávó.

A legszomorúbb az, mikor az előítéleteket cáfolná meg, majd visszavonja azokat.

A cikk folytatása ITT!