-DJ neved és amit tudni kell róla?
-Maxim Kuznyecov vagyok, és bármily meglepő is ez egyben a polgári „rendes” nevem is, moszkvai – orosz származásom miatt…

-Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
-Szüleim Queen, Deep Purple, Kraftwerk és Modern Talking mániája ragadt eleinte rám, majd a sulis-gimis évek alatt a németből jövő dances megamixek hangulata és az egészen elvont underground break, goa, dnb, dubstep kezdtek hatalmukba keríteni. Később mégis a pörgős, groovy tech-house és techno lett a fő kedvenc.

-Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád? És most?
-Zeneírói pályafutásomat 15évesen 1996-ban kezdtem, akkoriban leginkább Crystal Method, BT, Astral Projection, Fluke, Chemical Brothers, Adam F befolyásoltak. 2001-től az élet alakította körülmények folytán djvé transzformáltam magam, így az akkori progresszív éra ifjú és ismert alkotói szerepeltek leginkább repertoáromban: Luke Chable, Deep Dish, Filterheadz, James Holden, Planet Funk…
Mostanság legnagyobb kedvenceim pont azok, akikkel az elmúlt pár év során 1-2 kivétellel sikerült együtt zenélnem: Format B, Carlo Lio, Stefano Noferini, Pleasurekraft, Umek, Olivier Giacomotto, John Acquaviva.

-Mikor és hol DJ-ztél először? Hogy kerültél a lemezjátszó mögé?
-Hivatalosan 2001-ben zenéltem először a tatabányai Vadorzó klubban, főiskolás éveimet töltöttem ott. Zeneírni főiskolásként se időm se lehetőségem nem volt, kellett egy tevékenység, ami kipótolja ezt az űrt – így jött a djzés. Emlékszem a rezidens abszolút nem akart eleinte odaengedni, én pedig addig olyan kitartóan gyűrtem, hogy 2 hónap elteltével megkaptam a vágyott odaszólást: „Jólvan jólvan, gyere jövő héten 10re csak haggyál már békén”☺

-Hogyan írnád le a zenét, amit játszol?
-Sajátos egyveleget keverek a house-tech-techno berkein belül. Szeretem hullámoztatni a szettemet és szeretek belevinni minél több változatosságot – a legtorzabb effektektől a legdallamosabb, vokálos, totális katarzisélményekkel tarkított részekig. Nagyon tetszik a mostanában kissé megreformált Maetrik/Danny Daze vonal, bár a magyar helyeken inkább a pörgősebb, dinamikusabb hangzást igénylik az emberek. Így legtöbbször a 127-128bpm körüli „trendi” tech-house és techno keverékét prezentálom, valahol a FormatB-Umek-Stefano Noferini vonal közt.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? Hogy jutottál hozzá/hol szerezted?
-Két örök kedvencem van dj pályafutásom kezdeti szakaszából: „Panoptic – Surface” és Pufo & Sin Plomo – I surrender”, mindkettőt Sasha szémomra sorsfordító Glastonbury fesztiválos szettjében hallottam, majd hónapokig túrtam a lemezboltokat, míg végül a Dj Service egyik polcán tök véletlenül odanyomta kezembe az egyik kolléga…

-Kedvenc dj-d? Kedvenc producered? Kedvenc kiadód? Kedvenc lemezboltod? Kedvenc klub?
-Sokrétű az ízlésem, emiatt sok különböző stílust, zenét és alkotót is szeretek. De kiemelkedőt nyújtottak számomra djként Dj Madskillz, valami fantasztikus, hogy egy laptoppal és szimpla kontrollerrel mekkora bulit tudott varázsolni szinte a semmiből tavaly novemberben Budapesten! Ibizán pedig Davide Squillace produkált szintén fantasztikus dj szettet a DC10-ben.
Producerként véleményem szerint jelenleg kiemelkedőek saját stílusomban Olivier Giacomotto, Maetrik/MaceoPlex, magyarok közül itthon pedig Belocca, Jay Lumen és Canard.
Klubok terén az ország legjobb hangzása a legendás Dokknak van, egyszerűen imádok ott játszani! Zenei beszerzást pedig leginkább a Trackitdown és Beatport online lemezboltokban szoktam kivitelezni.

-Rezidens vagy valahol? Ha igen, mióta, hogyan kerültél oda?
-Igen, a Dokk Club külföldi fellépős bulijainak egyik háttérszervezője és rezidense vagyok, plusz havi 1 vasárnapi (Sunday Cooling) rezidenciám van a Coronitában. A bekerülés pedig sok év munkája után sikerült – 2009 szeptemberében Beloccával olyannyira jót zenéltünk a Dokkolón, hogy felajánlottak egy belső szervezői pozíciót és akkor kerültem a Coronitába is.

-Legjobb buli, fellépőként és nézőként?
-Fellépőként a 2011 márciusi Format:B @ Dokk buli volt az abszolút top, nézőként pedig a tavaly nyári Ibizai ott-lakásom során megélt Miss Kittin, Davide Squillace, John Digweed, Luciano és Marc Houle szettjei a Space, DC10 és Ushuaia táncterein.

-Milyen zenéket hallgatsz otthon?
-A heti Pete Tong – Essential Selection a favorit nálam, melyet kötelezővé tennék minden feltörekvő és szakmabeli dj- és producer számára, stílusuktól függetlenül. Úgy hiszem, jelenleg ez a műsor mutatja be legjobban az elektronikus zenei világ érdekes spektrumát, a legpopulárisabbtól a legelvontabb stílusokig minden szerepel ebben a heti két órában. Mellette napszaktól függ a zenei paletta. Ébredés után koradélutánig inkább a masszívabb, pörgősebb zenéket (techno, nudisco, elektro, dubstep), estefelé a kissé elmélyültebb hangzás kerül előtérbe (house, tech, deep, chill), míg késő este és éjjeli ügyintézés során néha már az egészen elborult, elvont muzsikák kerülnek elő (eklektikus techno, indie, chillout).

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? Múltja, jelene, jövője?
-Véleményem szerint jelenleg nagyon elhatalmasodott a „popularitás és slágermánia”, de még a legundergroundosabb stílusokban is. Főleg Magyarországon de nagyon sok más országban is, a külföldi kollégák elmondása alapján az emberek minden stílusban csak azt igénylik és csak arra mozognak, amit ismernek, ami be van járatva rádiók, slágerlisták által… Ez valahol a gazdasági bizonytalanság által okozott pszichológiának is köszönhető, ha baj van kihez fordul az ember? Család, barátok, vagyis azokhoz az emberekhez, akikben bízik és akiket ismer. Nos, a zenében is, amikor kevésbé magabiztosak a tömegek és egyének – a biztos és könnyebben emészthető és befoghadható dolgok esnek jobban. Az underground úgy látom egyre inkább beszűkül és visszatér a kisebb létszámú, zártabb, összetartó közönségi formájához, jelenleg pedig bárhogy is tiltakoznak sokan a „szakmából” – a populáris zene (David Guetta, Avicii, LMFAO) fejlődik és száguld előre.