Az előzenekar Riddim Colony koncertjének utolsó hangjaira érkeztünk meg a hajóra, szóval nincs mit szépíteni a dolgon, sajnos lekéstük őket. De azt hiszem, ők amúgy is megérdemelnek egy önálló beszámolót, ezzel hamarosan jelentkezünk, megígérjük. Kb. negyed 12-kor vonultak fel a színpadra a Charmax band tagjai, és már az introként előadott bemelegítő Come around riddimnél nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon komoly élményre számíthatunk ezen az estén. A koncert előtt tartottam tőle, hogy valamiféle nyugdíjas produkciót fogunk kapni, de erről itt szó sem volt. Vérprofi zenészekkel volt dolgunk, akiknek a kisujjukban volt a vibe, valószínűleg 5 éves koruk óta művelik ezt a stílust és bármelyik másik jamaikai előadót ugyanezen a szinten kísérték volna. A műegyetemista külsejű szemüveges gitáros, a raszta turbános dobos, a real badman külsejű basszer, az enyhe hajléktalan beütésű szaxofonos, és a többiek mind különböző egyéniségek voltak, egy közös volt bennük, egytől-egyig mesterien bántak a hangszerükkel. A felvezető blokk után a testes, de annál vidámabb pozanos ragadta magához a mikrofont, felsorolta Max Romeo lényegesebb slágereit, majd nekünk szegezte a kérdést: BUDAPEST, ARE YOU READY FI MAX ROMEO?

A legenda két vokálos hölgy társaságában lazán besétált a színpadra, magához ragadta a mikrofont és kezdetét vette a csoda. Sorra hangoztak el a híresebbnél híresebb slágerek: One step forward, War inna Babylon, Uptown babies don’t cry. Az újabbak közül: Time for Jah , Milk and honey honey. Utóbbi dalban a zenekar egy akkora bődületes dub betétet adott elő, hogy azt hittem, elsüllyed a hajó. Elmondható egyébként, hogy Max Romeo bár 64 évével nem a fiatalabb generáció képviselője, végig ugyanazzal az intenzitással és lelkesedéssel énekelte végig a koncertet, semmiféle üresjárat vagy lazítás nem volt felfedezhető az előadásában. A mester és zenekara egyébként is minden lehetséges showelemet bevetett amivel fel lehet dobni egy produkciót. Az egyik vokálos lány középre jött előadni egy önálló számot (nem akárhogy énekelt!), a harsonás az első sorból színpadra hívott egy szőke lányt csörgőzni, sőt a banda a záróblokkban előadott Chase the devilnél még egy pulluppal is fokozta a hangulatot. A ráadásban tovább fokozták a tempót, Jamaican ska, az egész hajó föl alá mozgott, majd Max levonult, a zenekar pedig előadott egy levezető dalt, melynek végén a pozanos megköszönte a szép estét és ajándék cdket dobált a közönségnek: ONE GOD, ONE AIM ONE DESTINY, ONE GOD, ONE AIM, ONE DESTINY, ONE GOD, ONE AIM, ONE DESTINY PEACE A koncert után a Charmax band tagjai igazán lazák és jófejek voltak, kijöttek bulizni, barátkoztak a magyar lányokkal és láthatóan jól érezték magukat a Love Alliance és Milli Chab által prezentált afterpartyn. Az este tökéletes volt, egyedül a közönséget illetheti némi kritika. Egy dolog, hogy nem fogyott el az összes jegy, laza teltház volt, de akik eljöttek, azok körül sem volt mindenki teljesen képben, hogy mi, miért történik. A ‘Say Selassie I !’ felszólításra kétszer csak egy hangos yeeeoooááá felkiáltás volt a válasz és a Time for Jah közönségénekeltetős részét is egy csalódott ‘ok, thank you’-val intette le Max, mert látta az embereken, hogy nem fog összejönni a dolog.




Max Romeo: I chase the devil
Figyelem, a video csak illusztráció, nem ez történt az A38 hajón!


Nagyon jó lenne, ha létezne Magyarországon legalább 600 olyan ember, aki eljön egy reggae buliba és még tudja is, hogy miről szól ez az egész… Azt gondolom ez a koncert rengetet tett hozzá ahhoz hogy a fenti vágyam megvalósuljon és persze mindezeket csak zárójeles megjegyzésként vetettem ide, aki ott volt ‘reggae szakértők és nem hozzáértők-, mindenki jól érezte magát, életre szóló élményt kapott és ez a lényeg! Találkozunk március 7-én a Ziggi koncerten szintén a hajón, májusban pedig egy újabb nagy ember látogat hozzánk Sizzla Kalonji személyében. Be there!