Max Payne – először lő, aztán nem kérdez

Számítógépes játékból nem lesz szalonna... vagy mégis?
A Mortal Kombat, a Doom vagy a Silent Hill eseteiből ki indulva már-már általánosan elfogadott tény, hogy számítógépes játékokból nem lehet jó filmet csinálni (azért egy Monkey Island filmadaptációt nehéz lenne elrontani). A Max Payne – Egyszemélyes Háború (ki találja ki ezeket a jelentésbővítő cím-toldalékokat?) alkotói azonban egész jó munkát végeztek...

Max Payne a 2001-es esztendőben kezdte meg bosszúhadjáratát a monitorokon és az
összes valamirevaló fórumon kiharcolta az év játéka címet.

Akik nem ismernék:
egy akciójáték, melyben a főhős elsődleges célja „kinyírni a sok mocskos
rohadékot”. Bravúros technikai megoldásai, látványvilága valamint ötletes,
izgalmas és sodró története (itt a történet minősége azért számítógépes játék
viszonylatban értelmezendő) emelte ki a tömegből.

A film főbb vonalaiban
követi a játék sztoriját:
Max barátunk rendőr, akinek feleségét és kisfiát
lemészárolták egy elfajult betörés apropójából, azóta Max igencsak érthető módon
árnyéka hajdani önmagának. A történetbe azon ponton kapcsolódunk be, amikor 3
évvel később aktuális ügye kapcsán nyomokat talál a családját ért tragédia
elkövetőiről.

Nos igen, a szerzők nem találták fel a spanyolviaszt, mégis
sikerült egy kvázi kerek és kvázi érdekes történetet kiötölniük, amibe azért
itt-ott becsúsznak sületlenségek és közhelyek, de akciófilm lévén nem hiszem,
hogy bárki is mélyebb intellektuális elvárásokkal állna hozzá a műhöz. Bár az is
igaz, hogy néhány hónapja egy Christopher Nolan nevű ember bebizonyította, hogy
egy akciófilmnek is lehet parádés forgatókönyve, amit nehezített az a tény, hogy
az említett forgatókönyv egy olyan emberről szólt, aki denevérnek öltözve (!!!)
ugrál háztetőről háztetőre.

A film igazi speckója az atmoszféra,
amibe már az
első percekben kíméletlenül belerántja a gyanútlan nézőt. Mind a képi világ,
mind a zene, az állandóan szakadó hó, a néha szándékoltan lelassuló
történetmenet és a nagyon elvetemült arcú főgonosz mind-mind fontos összetevői
az alaphangulatnak, ami eléggé erőteljes, hogy a fent méltatott forgatókönyvet
elvigye a hátán, elérvén azt, hogy a moziból kifelé jövet csak ennyit mondjunk:
fasza volt!
Most nekiállhatnék boncolgatni a színészi alakításokat, de olyan
nagyon nincs mit boncolgatni, mert ez nem az a film. Mark Whalberg konstans
keményen néz és keményen beszél, Mila Kunis konstans titokzatosan néz és
titokzatos dolgokat mond, stb… az alakítások szerepe itt minimális. Nem is ez a
lényeg. A lényeg az, hogy a film fasza volt…

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére