Itten van Gusztus húsz: lehet ünnepelni, ordítani mint egy fába szorult féreg vagy kolbászt majszolva sétálni fel és alá, esetleg hallgatni a rezidens ordítozó szotyiárusok koncertjét az Erzsébet-hídnal, lehet nagyon sokat inni, tüdőgümőkórt katalizálni cigivel, vagy csak visszavonulni a Balaton partjára, két bambit rendelni – szigorúan szívószállal – és eltelni az édeskeserű NDKturista érzéssel. Ily gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor megerkeztem a Fabrichoz. Az én verzióm akkor a következő volt; ááááá lemaradok-a-tüzijátékról…úgyis-minden-évben-ugyanaz…lehet-jobb-ez-így…
Tréninggatyában.
Tömegen keresztül úszva, bejárva a hely nagyrészét letelepedtem a backstageben onnan szemlelve a pelenkázott fejű dj-ket… kis idő múlva konstataltam: "nagy nehezen ez a nyár is megszülte a maga drum and bass slágereit…" ezeket Grooverider, Bassline Smith, Bryan Gee, Andy C prezentálta aznap este.
Sláger szó alatt inkább értem a szürkeállományt megviselő dobbasszust, mint a könnyen emészthető, felfogható, ugyanakkor információdús de mégsem testet-lelket deformáló, zenét… Törekedve pszichoszenvedésem megszüntetésére átmentem a másik szobába, ahol a Scretch Perverts hármas formáció szórakoztatta a közönséget, négy lemezjátszó segítségével. Beszarás, olyan volt mint egy Quentin Tarantino filmben… ja igen, a Négy szoba címűben… Ebben a "szobában" kellemesen el lehetett terpeszkedni es nyugodt, nyugdíjas chilling outban kiteljesedni… swingeltem egy kicsit, méláztam egy ideig, majd továbbálltam az immáron soron következő harmadik szobába. Kukkolni… sasolni… mindent amit lehet. Érdekes volt szemtanúként megbizonyosodni arról, hogy egy drum and bass buli is teret adhat és adott is műveszeti törekvésnek, gondolok itt pontosan a graffitti festészetre. Ebben az érában, vagyis a "nappaliban" két srác dolgozott egész este, és reggelre monumentális méretű képeket prezentalták a még talpon álló, lélegző, üveges tekintetű, de gondolkodni próbáló arcoknak…
Művészeti agymenés, flash és vécé után vissza a kiindulási helyszínre… hallgatni Andy C-t és gondolkozni azon hol fogom elfogyasztani pár órával később a másnapos reggelimet meg, hogy milyen királyak lennénk, ha egy páran elfutnánk a horizontig… mert végülis már megint egy másik nap figyeli génjeinket odafent… nem is tettem mást aznap reggel, csak hazamentem és lehúztam a rolót szemeim előtt…