Ha eddig kétségeink lettek volna afelől, kié a Marvel Studios, hát a Marvel Kapitányt (Captain Marvel) elnézve, már egyértelműen Disney-t kell kiáltanunk. Merida és Vaiana utána Carol Danvers is beállhat a Disney-hercegnők sorába.

Carol Danvers figurája 1968 márciusában mutatkozott be Roy Thomas írónak és Gene Colan rajzolónak köszönhetően a Marvel Super-Heroes 13. számában. Az amerikai légierő tisztje a Krí szuperhőssel, Mar-vell-lel dolgozott együtt. Később DNS-e keveredett földönkívüli kollégájáéval, ami szuper képességeket adott neki. Története során különféle képességeket szerzett és számos alteregót is magára öltött, így volt Ms. Marvel, Gemini és Warbird – végül Marvel Kapitány. A saját, Geneva Robertson-Dworettel közös forgatókönyvükből dolgozó rendezőpáros, Anna Boden és Ryan Fleck egyfajta különös mixtúráját adják a fentieknek, így egy egészen komplex karaktert hoztak létre, aki mind képességeiben, mind előtörténetét tekintve táplálkozik szinte valamennyi képregényes elődjéből.

De az alkotók nem érték be ennyivel – a gazdag kínálatot még egy fontos karakterisztikával bővítették: nevezzük ezt most az egyszerűség kedvéért Disney-összetevőnek. Aki látott már elég Disney-hercegnős történetet, tudja, hogyan alakult át a kislányok példaképe szerelmet kergető királykisasszonyból emancipált emberjogi harcossá. Meridát, Elzát és Vaianát már baromira nem a pasik foglalkoztatják, a világ megismerése – és akár megmentése – az önmaguk felfedezéséhez vezető legnagyobb kaland. Carol Danverssel (Brie Larson) sincs ez másként – olyannyira nem, hogy a képregények lapjain még a nő kedveseként szereplő, nem mellesleg férfi Mar-vellt a filmvásznon már Annette Bening alakítja mindenféle romantikus mellékzönge nélkül.

A hősnő története egy erős emlékezet-kieséssel indul. Nem emlékszik semmire balesete óta, azóta csak egy cél hajtja: katonaként a krí hadsereg tisztjeként harcolni a bolygója békéjét fenyegető alakváltókkal. A csata hevében – hova máshova? – a Földre pottyan, egyenesen Nick Fury (Samuel L. Jackson) és Coulson ügynök (Clark Gregg) karjaiba. Nyomozásuk során hamar fény derül rá, hogy a nő múltja sokkal messzebbre (közelebbre) vezet a szülőhazájaként ismert Hala bolygónál.

A Marvel hozza a szokásos – nem, nem a Bosszúállók: Végtelen háborúnál, sokkal inkább A galaxis őrzőinél –, bevált receptjét: könnyen fogyasztható sztorit szállít eszelős látványvilággal, ütős zenékkel és biztos székeken ülő poénokkal.

De ez a világ már egyértelműen a női hősök világa.

Valami történik Hollywoodban, valami történik a világban: a #metoo, az inclusion rider vagy a női történetek előtörésének idején nem csoda, hogy egyre több számítógépes játék főhőse lesz nő, vagy hogy a Wonder Woman megjelenése óta az összes óvodai farsangi bál a Csodanők felvonulása lett…

A cikk folytatása ITT!