Borzasztó sokan tekintettek várakozással a The Mandalorian elé. Hiszen több mint negyven éve dédelgetett álom vált valóra azáltal, hogy a George Lucas által kitalált, majd a Disney által kiterjesztett/elrontott univerzum beköltözött a trubadúrdobozba, azaz modernebb nevén a streamek világába. Hogy ez miként fog elsülni, azt még nem tudni, hiszen csupán pár epizód/fejezet ment le az első évadból, de az biztos, hogy nem hagyott senkit sem hidegen. (Nem spoilermentes írás!)

No, nem csak azért, mert osztatlan sikert arattak volna a rajongók közében az eddig látottak. Maga az epizódformátum, a pár tízperces hossz a maratoni hosszúságú mozifilmekhez szokott percepcióknak bizony fura volt. Nem véletlen, hogy sokan már a második előtt arról győzködték a többieket, hogy nem érdemes külön-külön megnézni őket, hanem éppenséggel majd az évad végén, egyben kell megnézni, hiszen miért is várjunk egy hetet két filmkocka között?
Mint mindennek, ennek a logikának is van hátulütője: hiába írják mellé, hogy ez tulajdonképpen egy mozifilm, több részre felszabdalva, azonban azt elfelejtik, hogy az, hogy egyben megnézhetik az első évad után, még nem jelenti azt, hogy egybe lesznek fűzve az egyes epizódok, így bármikor is nézi meg az ember őket, egyelőre mindig lesz eleje főcím és vége főcím két képkocka között.
Tehát a fekete képernyő így is, úgy is ott lesz.

A másik nagy talány egyelőre az, hogy tulajdonképpen ez az első Star Wars-mozgókép, ahol a főszereplő szólal meg a legkevesebbszer. A sokak által az eddigi legidegesítőbbnek kikiáltott Jar-Jar Binks után most megkaptuk az anti Jar-Jar Binkst, az egyelőre név nélküli Mandalórit. Aki szinte többet használja valamelyik fegyverét, mint a száját. Mondjuk, Boba Fetthez vagy az animációs/3D-s sorozatokban megismert bolygótársaihoz képet többet is mutat meg az alkalmazott fegyverekből: számomra például meglepetés volt, hogy kést(!) használt a gyapjas orrszarvúszerűség legyőzőséhez.
Akit egyébként az internet népe által Baby Yodának elkeresztelt 50 éves „kisgyermek” a képen látható módon meglebegtetett.

(Manda)Lóri és az orrszarvú

Akiről most már mindenféle narráció és egyéb függő történetmesélési technika nélkül is megtudtuk (hatalmas spoiler!), hogy….
…Erőhasználó bizony. Akárcsak fajtársa, Felnőtt Yoda, minden idők egyik legnagyobb Jedi mestere. Így már teljesen érthető, hogy a Birodalom bukása és az Első Rend felbukkanása közötti időszakot miért a tanulmányozásával akarja kibekkelni a Werner Herzog által megszemélyesített Ügyfél és talán a még színre nem lépett Moff Gideon.
Bár ezt főhősünk valószínűleg nem fogja hagyni: nagyon nem tévedhetek, ha azt írom, hogy az évad tulajdonképpen arról fog szólni, hogyan fogja megszeretni a fiatal Yodát Lóri, a Manda, és hogyan fog vele menekülni galaxison keresztül a többi fejvadász és egyéb szerzet elől.
És hogy miért John Wayne-t adtam címnek? Nos, talán kevesen tudják, de 1956-ban John Wayne a The Searchers/Keresőkben egy olyan főhőst játszott, aki egy fiatal fiúnak segít megkeresnie a húgát, akit egy gonosz komancs vezért tart fogságban. Ha valaki nem ismerne rá a történetre, akkor leírható: George Lucas – némileg megváltoztatva a kontextust, és némi királydrámát keverve a szereplők közé – lényegében ugyanezt a történetet vette alapul az 1977-es Új reményhez. John Wayne – Han Solo, Luke a fiatal fiú, Leia az elrabolt testvér, és Darth Vader mint a komancs vezér. Sőt, a Klónok támadásában rekreálta az ötven évvel azelőtti film egyik jelenetét is.
Ha tehát hihetünk a John Wayne – Han Solo párhuzamnak, és ha tényleg tisztelegni akar Favreau Lucas előtt, akkor értelemszerűen a mostani történetre is érvényes, hogy a sorozat/részekre vágott film is az 1956-os western nyomdokán halad mind képileg, mind az autentikusság tekintetében. És remélhetőleg hasonló hatással, mint akkor.
A Han Solo után, és az újabb trilógia befejeztével ráférne a Disney-re, hogy méltó lökést adjon a 42 éves Star Warsnak, a következő 42-re. Megérdemelné.