Darwin hogy jutott el az iskolapadtól a fajok eredetének kutatásáig? Az 1809 februárjában született természetbúvár, a maturálás után (16 évesen) Edinburgh-be került orvostudományt tanulni. Mivel ehhez leginkább a Darwin család és nem Charles ragaszkodott, elég hamar elkezdett kimaradni az egyetemről. Az egyik műtétet követően, amikor egy gyermeken próbáltak segíteni, sebészi úton, és érzéstelenítés nélkül, Darwin olyan mély sebeket szerzett a lelkében, hogy még évekig kísértette a gyermek üvöltése. 1828-ban hagyta el az orvosi egyetemet, ekkor apja első ijedtségben beíratta teológiára, legyen már egy rendes hivatása a gyereknek. Itt ismerkedett meg a botanikával. Hiába tanult teológiát, kijelentette, hogy nem érzi magát elég eltökéltnek ahhoz, hogy belépjen az egyház kötelékébe. Már az orvosi egyetem mellett, áthallgatott természettörténeti előadásokra, innentől kezdve elkötelezett természetbúvár lett. Amikor 1831. augusztusában visszatért egy geológiai kutatásokkal tarkított túráról, egy levelet talált az asztalán, amelyben korábbi mentora, George Peacock felajánl neki egy lehetőséget egy világkörüli tudományos úton való részvételre. A hajó kapitánya Robert FitzRoy, aki olyan embert keresett maga mellé, a kutatóexpedícióra, aki elkísérné őt az utazásra, miközben ki tudná használni annak az előnyét, hogy a helyszínen tanulmányozhatja mindenek előtt Dél-Amerika természettörténetét és geológiáját. Sajnos a utazás önköltséges volt, így Darwinnak az apját is meg kellett győznie, hogy támogatást kapjon. Mint minden apa, először ő sem akart hallani fia nagyszabású tervéről, de később minden költséget állt. Charles Darwin, 23 évesen elindult élete legfontosabb tengeri útján. 1831. december 27-e volt ekkor. A hajóút, és a köré szervezett expedíciók, 5 évig tartottak. Charles eljutott a Zöldfoki-szigetekre, Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, Tűzföldre, a Falkland-szigetekre, Patagóniába, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztrália több városába, a Kókusz (Keeling)-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba. Darwin kutatási eredményei geológusként ismertették meg őt, tudományos berkekben.

Darwin nem a hajóúton dolgozta ki az evolúciós elméletét. Ezt a felfedezést, csak azután tette meg, hogy éveken keresztül rendszerezte, elemezte az összegyűjtött lényeket. Mivel Darwin tisztában volt az egyházi eredetelmélet minden pontjával, és tudta, hogy a tudományos értekezések is ezeknek fényében születtek meg, ezért tartott attól, hogy elméletét nyilvánosságra hozza. 1838-ra adottak voltak az evolúció lehetséges működését leíró elmélet összetevői – a népesség szaporodásának nyomása, az egyazon faj egyedei közötti harc a túlélésért, és a környezethez legjobban alkalmazkodó, „legalkalmasabb” egyedek túlélése, tehát szaporodása. Darwin megjelent művei, tanulmányai: 1859: A fajok eredete, 1871: Az ember származása és a nemi kiválasztás, 1862: Az orchideák megtermékenyítéséről, 1868: Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában, 1869: Egy és ugyanazon növény virágainak különböző formáiról, 1872: Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál, 1876: A keresztező és önbeporzás hatása a növényvilágban.

Darwin nagyon sok dolgot nem tudott mivel magyarázni, támadások ezért is érték. Mivel az egyház teljesen másként gondolkodott a teremtésről, a szaporodás lényegéről, így szinte értelemszerű volt, hogy az anglikán egyház teljes mértékben elutasította Darwint. Meglepő, hogy a XXI. század elején, 2008. szeptember 14-én, nyilatkozatában, az anglikán egyház bocsánatot kért.

A darwinizmus olyannyira elfogadottá vált, hogy a társadalom szerveződésére, fejlődésére is levetítették: ez a szociáldarwinizmus, amit Richard Dawkins alkotott meg, a mémekkel – ez a kultúra eleme -, amely genetikán kívüli eszközökkel – elsősorban utánzással – adódik át. A MÉM egy hasonló replikátor, mint a gén, csak nem sejteket, hanem kulturális egységeket hoz létre, fogalmakat, tárgyakat. Viszont a mémekenek nagyon gyors az evolúciós változása, fejlődése, simán lehagyják a géneket. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, itt van néhány példa.
Ha azt mondja neked valaki: “De szexi vagy ma!” és erre mindketten elkezditek énekelni Prince-től a U sexy motherfucker-t, akkor itt bizony arról van szó, hogy Prince átadott nektek egy MÉM-et. Vagy például ott van Isten. Nem lehet tudni, hogyan és mikor bukkant fel a világ minden kultúrájában, a mémkészletünkben, de nagyon régóta benne van, annyi bizonyos. Így az Isten-MÉM túlélési és replikációs képessége a mémkészletben magas. Ez valószínüleg annak köszönhető, hogy nagy a lélektani vonzereje, ugyanis egyszerű választ ad a lét óriási kérdéseire. A MÉM-ek úgy fejlődnek, hogy mindig egyszerűbbé teszik az életünket. A mémek a sok hasznos és haszontalan információ mellett forradalmasítják a körülöttünk lévő technikát is. Ahogy az íjtól eljutottak az emberek az atombombáig, úgyanúgy jutottak el a kézi mosástól az autómata mosógépig.

Persze a Darwinizmust ma is sokan cáfolják, elég hiteles módon. Az 1980-as évek végén különböző tudományágakkal (például biokémiával, matematikával vagy jogtudománnyal) foglalkozó szakemberek egy radikális csoportja lényegében szakított a darwinizmus mindenféle változatával, hitelt nem érdemlő elméletként értékelve azt, és egy laza nemzetközi hálózatot hozott létre. A világ és az élet tudatos eredetét valló alternatív szemlélet az Egyesült Államokból indult ki, és az intelligens tervezés mozgalmaként (Intelligent Design Movement, ID vagy IDM) vált ismertté. Az intelligens tervezés iskolája egy olyan intellektuális mozgalom, amely kétségbe vonja a naturalista eredetmagyarázatokat, amelyek jelenleg a természettudományos kutatómunkát és az oktatást uralják.

Nem lehet tudni, hogy mikor lehet kihajítani azokat a “tudományos” könyveket, amelyek az evolúciót, mint olyat kész ténynek tekintik, de bízzunk benne, hogy még a mi életünkben kiderül, hogy az élőlények bonyolult, óraműpontosságú szerkezetei valójában hogy jöttek létre!