A film az 1950-es évek Amerikájában játszódik Massachusetts partjaitól távol, egy elzárt szigeten, ahol egy erődnek is beillő elmegyógyintézet működik. Ide küldenek nyomozni két szövetségi rendőrt egy különös körülmények között eltűnt beteg után kutatva. A Leonardo DiCaprio és Mark Ruffalo által megformált detektívek rájönnek, hogy a páciens csak belső segítséggel szökhetett meg, azonban az intézmény igazgatója egyáltalán nem hajlandó együttműködni velük. A szálak idővel teljesen összekuszálódnak, s csak az biztos, hogy valami nagyon nem stimmel az elmegyógyintézettel.

Már a film legelejétől kezdve tapintható a feszültség, melyet a dinamikus zenei hanghatások is tovább erősítenek. Furcsa és különös arcok vannak a helyszínen, az egész légkör rendkívül nyomasztó. Teddy (DiCaprio) szeretne gyorsan végezni a nyomozással, azonban a szigetre egy óriási vihar zúdul, ezért nem mehetnek haza. Hősünknek szépen lassan kezdenek rémálmai és látomásai lenni, amelyek a múltbéli tragikus eseményekre utalnak. Kiderül, hogy katonaként részt vett egy koncentrációs tábor felszabadításában, egy tűzvészben pedig elvesztette feleségét és lányát is. Ezek együttesen olyan mély sebeket és negatív élményeket égettek bele, amelyeket máig sem tudott feldolgozni. Ahogy egyre jobban beleássa magát a nyomozásba, úgy lesznek egyre inkább zavarosak az emlékképek is. Kezdetben egyértelműen tudhatta a néző, hogy melyik jelenet fiktív, és melyik nem, azonban egy idő után már teljesen összekeveredett a valóság a képzelet világával.

De bárhogy is keveri a kártyákat Martin Scorsese rendező, egy pillanatra sem lesz idegesítően érthetetlen és unalmas a történet. Ez köszönhető DiCaprio alakításának is, aki pazar teljesítményt nyújt az üldözőből szép lassan üldözötté váló szerepében. Ezen kívül az is nagyon tetszett, ahogy a szimpla oknyomozós sztoriból szinte észrevétlenül lett rettentően bonyolult pszicho-thriller, mely magával rántja a nézőt, és végig fenn tartja a feszültséget. Ráadásul a végén a csavar – amit most nem fogok elárulni, ezt a filmet látni kell! – hiába egyértelmű utólag, akkor sem gondoltam volna, hogy tényleg ez lesz a megoldás.

Hiába próbálok bármi negatívumot keresni a művel kapcsolatban, egyszerűen semmi rossz nem jut az eszembe. Scorsese és DiCaprio negyedik közös produkciója is parádésra sikeredett, de egyértelmű, hogy ez a legjobb. Tipikusan az a film, amelyről ha kijön az ember, akkor utána legszívesebben azonnal megnézné újra, és beszélgetne róla több órán keresztül. Mindenkinek ajánlom, és remélem, hogy ez az alakítás már meghozza végre Leonardo DiCaprio számára is azt a hőn áhított Oscar-díjat. Mert megérdemli.