Ha egy klasszikus tolvajfilm és egy múltidéző nagypapa-film keresztmetszetére gondolunk, egy izgalmas sztorira számítunk. A tolvajok királya azt mondja: Nem úgy van az, kisunokám!

2015-ben Anglia legnagyobb volumenű rablása zajlott le a londoni elitnegyedben, a Hatton Gardenben, amely során közel 200 millió fontnyi pénzt, gyémántot és kötvényt tulajdonítottak el. A meglovasított értéken túl az igazi szenzációt a tettesek maguk jelentették. Egy nyugdíjas korú banda írta be magát az ország történelemkönyvébe, történetük pedig akkora visszhangot keltett, hogy a filmkészítők fantáziáját is megragadta. Több kisebb költségvetésű tévés adaptáció után az eddigi legnagyobb presztízsű feldolgozás, A tolvajok királya is bepillant minden idők leglazább nagyfaterjainak attrakciójába.
Brit sztárparádé a javából: a főkolompos Brian Reader szerepében Michael Caine Szemfényvesztőkben látott-utált karakterét teszi szimpatikusabbá. Jim Broadbent a Harry Potter-széria kettyós Lumpsluck professzorának radikálisabb énjét mutatja Terry Perkins teljesen hibbant, pszichopata nagyapójának bőrében. És ha már varázsvilág, Dumbledore is tiszteletét teszi: Michael Gambon egy teljesen karakteridegen szerepkörben, az inkontinenciával és gyengeelméjűséggel megáldott Billy Lincolnként lopja el rendre a showt.

Az Ember a magasban című dokumentumfilmjével Oscart, A mindenség elméletével pedig hírnevet szerző James Marsh rendező igyekezett megfelelni a zsáner Ocean’s-széria által felfrissített követelményeinek.

Gyorsmontázs, feszültségnövelő swing aláfestés, nagy rákészülés és végül egy trükkös betörés.
Minden adott tehát a szórakozáshoz, egy „nyugger-heist” műfajturmixhoz, ami valóban létre is jön, csak sokszor a kifejezés pejoratív értelmében.

Égbekiáltó a logikai zűrzavar: Daredevil reciproka, az e-géniusz Basil (Charlie Cox) a percek óta sivító riasztót csak azután hatástalanítja, hogy már felébresztette az őrszemet, a narkolepsziás, „süket-mint-a-nagyágyú” apót (Tom Courtenay). A tolvajok királya ismeri a műfaj, és egyáltalán a betörések kulcsmomentumait, mégis rendre kiröhögi őket. Az elméletileg rutinos vén rókák mintegy muszájból belenéznek az összes helyszíni kamerába, pubokban és míves vendéglőkben fennhangon diskurálnak a zsákmányról, és elzavarják az egyetlen tagot, akinek volt esze álruhába bújni, és akit emiatt nem tud azonosítani a rendőrség.

Cikk folytatása ITT.