Bevallom nem számítottam egy túlanimált, 3D-s szuperprodukciót ennyi pénzből, Magyarországon, de azért a régi szereplők ennél többet érdemeltek volna, meg mi nézők is. Persze volt, ami vitte a rajzfilmet, a hangok, a figurák szinkronja és Tomasevics Zorka megint. Darvas Iván legutolsó munkája volt ez. Respekt.
1986-ban volt az első Macskafogó, ami azóta a filmművészet szent tehenévé avanzsálódott, pedig csak egy jókor, jó helyen (?) elkészített produkció volt akkor. Az új Macskafogóval megalázták a régit is a készítők. Sajnálom őket, sajnálom a nézőket, akik még egyszer kiadnak erre a rajzfilmre pénzt.
Tényleg nagyon rossz volt, annyira, hogy még elaludni sem tudtam rajta. Döbbenetes. Miért? Az erőltett humor miatt. A torzon borz, aki az utolsó borz alomból és ez borzalom. A közönségnek célzott kiszólások például, amikor a Macskafogó 20 éves testére egy kettes rajzol Grabowski és kiszol, hogy azért, hogy tudjuk ez a Macskafogó kettő. A régi szereplők behozatala a folytatásba szintén ócskára sikeredett. Legalább a forgatókönyvíró – oké ez nagy kérés – írta volna be őket kicsit izgalmasabban, nosztalgikusabban vagy bármi, de ne így! Maxipocak szégyenletesen kevés szerephez jutott.

Elég a fanyalgásból! A grafika megdöbbentően jó volt, Moloch a sátánmacska fantasztikus gólemként jelent meg és maga a Macskafogó kutya is szépen küzdött, kora ellenére. A háttér gyönyörű volt mint a régi szép időkben. Van benne munka az
biztos. De kik is dolgoztak benne? Rendező: Ternovszky Béla, forgatókönyvíró: Nepp József. Azt hittük verhetetlen páros. Verhetetlenek a töltelék és a szóvicc gyártásban, de ezzel kitölteni másfél órát, az nem a győzelem. Sajnos annyira rosszul sikerült a második rész, hogy félek elmúlik az első emléke is.
Mindenkire nézve kötelezővé teszem a Macskafogó 1986-os kiadását. Az ideit, pedig otthon, majd a tv előtt pár hónap múlva (se). Ha én lennék a király, törvényben tiltanám be a szóviccek nyilvános használatát!