Valószínűleg azon kevés eretnek közé tartozom, akik imádják az őszt. A színes-naposat is, meg a szürkét is. Mint oly sok minden, valószínűleg ez is a gyerekkorból jöhet. Két hónapos szünet után ekkor találkozhattam újra rendszeresen apámmal (nyáron csak egy hétre vitt el), és ekkor kezdtünk el hétvégente újra kettesben kirándulni. Emlékszem, ültem a Trabantjában, és néztem a kiégett alföldi napraforgótáblákat, a rezesedő gesztenyefákat és a rézsútos fényeket. Mintha valaki vékony fátylakat dobált volna szét a levegőben, olyan volt az a napsütés. Még az iskolakezést is szerettem. Ismét rendszer volt az életemben, ismerős arcok, a napi rutin, amibe úgy bújtam bele, mint egy puha takaróba.

Most már nem vagyok gyerek, az őszt is csak a naptár mutatja, de ez a beburkolózó érzés a mai napig megmaradt. Igaz, leginkább a ruhatáramban: poncsók, nagy, puha stólák és színes kendők nélkül el sem tudom képzelni ezt az évszakot. Lássuk be, ősszel az öltözködés és épp olyan változatos, mint az ezer színű falevelek egy aranyló erdőben. Mivel a hőingadozás miatt ilyenkor tanácsos a leginkább rétegesen öltözni, a variációk tárháza szinte kimeríthetetlen Ám – mint mindenben – itt is vannak kikerülhetetlen alapdarabok, amelyeket egy kis kreativitással különlegessé, és az egyéniségünket tükrözővé varázsolhatunk.

Bele-bújócska

Ősszel szinte minden felsőruházat egy célt szolgál: könnyen bele lehessen bújni, a hideg-meleg változásakor fel-le venni, magunkra kanyarítani, vagy egy mozdulattal a táskánkba rejteni. Az alapdarab itt egy nem túl vastag, mégis az egész felsőtestünket védő garbó, amely különösen sötét színekben még karcsúsító, hosszító szerepet is betölt. Erre jöhetnek rá a kényelmes, divatos kis- és nagykabátok (a hőmérséklettől függően), a könnyű pufidzsekik, a mellények, a kardigánok, nőknek a poncsók, a stólák, és persze a másik nagy klasszikus, a farmerdzseki. Elképesztő, hogy egy sima, fekete felsőt hányféleképpen vadíthatunk vagy épp szelidíthetünk meg attól függően, hogy egy szolid blézert vagy zakót, egy lezser kardigánt, vagy épp egy színes, bohókás poncsót kanyarítunk fölé. Mindezekhez persze passzoló kiegészítők, övek, táskák, cipők, csizmák dukálnak, és ha még napsütéses az idő, és egy trendi napszemüveggel is megbolondítjuk a szettet, teljes lesz a siker.

Az a bizonyos kis fekete ruci – ősziesen

Óriási tévhit, hogy az egybeszabott ruha kizárólag a nyár favoritja. Ha elég meleg anyagból készült, háromnegyedes vagy hosszú ujjú, és nem túl kivágott (csónak- vagy magasnyakú), a kis fekete ruha ősszel is a női gardrób egyik “leghalálosabb fegyvere”. Természetesen nem kell ragaszkodni a feketéhez, idén a középkék, a sáfrány, a fahéj és a lime is nagyon menő színek, nem beszélve a kreatív mintákról, de a lényeg az, hogy egy alakunkat hangsúlyozó, az egyéniségünket sugárzó, melegebb ruci szinte kötelező darab. Ha fázunk, természetesen ehhez is vehetünk fel dzsekit, poncsót vagy stólát, és feldobhatjuk egy hosszú szárú csizmával. Nagyon ütős kombináció, és annak ellenére, hogy az egész testünket befedi, kifejezetten szexi.

Farmer vagy szövetnadrág?

Ősszel egyértelmű a válasz: mindkettő. Férfiaknak, nőknek egyaránt. Melegebb napokon még belefér a farmer, bokacsizmával vagy sportcipővel és pulóverrel, de amikor már “foga van az időnek”, bizony be kell szereznünk egy-két vastagabb, puha és jó minőségű anyagból készült szövetnadrágot. A férfiaknak ilyenkor a melegebb szövetzakó is elegáns megoldás, és természetesen öltönyből is vastagabb anyagúakat érdemes választani. A szabás tulajdonképpen mindegy, bár a túlságosan bő szárú nadrágok alja könnyen csatakos lehet esős, latyakos időben, ezért ebben legyünk óvatosak. A mintázatra is oda kell figyelni, itt a kevesebb, több. Egy túldekorált, feltűnő mintázatú nadrág optikailag szélesíti a csípőt és a lábakat, és annyira eluralhatja az öltözéket, hogy nehéz hozzá passzoló felsőt találni. Az egyszínűvel természetesen itt sem lövünk mellé, csak azt kell szem előtt tartani hogy a többi ruhadarabunk, és a kiegészítőink színben harmonizáljanak vele.

Szóval az ősz, bár sokak számára az elmúlást jelenti, és nem kifejezetten népszerű évszak, szerintem igenis tele lehet élettel és romantikával. Ahogy itt ülök az erkélyen, egy puha, kék és pink mintázatú stólába burkolózva (nagyon szeretem ezt a két színt együtt), a nyomott csendben felugat egy kutya, és a metsző szélnek már visszavonhatatlanul ősz szaga van, valahogy megnyugszom. Olyan érzés ez, mintha visszakapnék valamit, ami már hiányzott.