Érdekes választás, hogy a főszerepet Horváth Csaba (külföldön is elismert) koreográfus játssza. De ez már a XXI. század! Miért ne?! Nekem persze hiányoztak a tökéletesen ejtett, hangos mondatai, de kárpótolt a játéka. Elhittem, hogy ő Hamlet, és ez a lényeg. A darab legkreatívabb, legsokoldalúbb színésze számomra Földeáki Nóra, akinek három szerep is jutott a darabban, méghozzá három férfi szerep; az alakok tökéletesen különváltak, és ez nemcsak a jelmezcseréken keresztül mutatkozott meg. Bakó Klára színpadra lépése varázslatos volt. Jó választásnak bizonyult Zsótér Sándortól, hiszen a színésznő egyénisége betöltötte a nézőteret, döbbent figyelem követte. Krisztik Csaba és Nagy Éva, mint az új királyi pár érdekes kontraszt, már az első színrelépésüknél érezhető, hogy valami titok övezi a házasságukat. Vándor Éva alakítja Opheliát (kis kosztümökben), játéka igazi kuriózuma a megtébolyodás. Az arcára kiütköző közöny nincs túl játszva, nem tépázza magát, hanem „egyszerűen csak megzavarodott”. Ezzel a természetességgel még ijesztőbb az apját és szerelmét elvesztő lány bánata. Ömböli Pálra és Kádas Józsefre is több szerep hárul a darabban, apa és fia, hírnök, jó barát. Persze nem felejtkezhetek el a dráma tragédiáját elindító királyi szellemről sem, melyet Csórics Balázs alakít.

A szereplők valós életkora nem zavarja a darab „fonalát”. A történet szinte mindenki előtt ismert, mégsem unalmas. A kopár díszlet (egy templomfal, egy kőszikla „minivárral” és egy „képkeret”) maximálisan kihasznált, a színészek jobbról balra, elölről hátra, fentről le vagy lentről fel mozognak, a tér minden irányába. Egy kisebb fej előre biccentéssel nézhettem az oldalt ülő súgót (vagy ügyelőt) a kockásterítős asztalnál, de már fél óra után megszokott képe lett az általam látott színpadképnek. A humorban nem gazdag dráma (végül is tragédia), mégis rengeteg vicces, meghökkentő elemet tartalmaz, melyre valóban szükség is van a maratoni előadáson.

Tehát ajánlom mindenkinek, aki Shakespeare, Hamlet, Zsótér vagy bármelyik szereplő rajongója; a középiskolák tanárainak, hogy vigyék el a tanulókat, mert egy fiatalokhoz közel álló fordításban (fordította: Nádasdy Ádám) és egy igazán „mai” előadásban kedvelhetik meg a diákok a dán királyfi történetét.