120 évet kellet várni rá, de csak megszületett a világ legjobb filmje, amit soha senki nem fog tudni überelni. Szólni kéne Hollywoodnak, hogy tegyenek le most azonnal mindent, dobják el jó messzire a kamerákat, mert ennél jobbat úgyse fognak tudni csinálni!

Ez persze nem igaz, de az ember ezzel az érzéssel üli végig Az ébredő erő vetítését. Nyilván az is fokozza az érzést, hogy ezen a héten minden a Star Wars körül forog, nem tudsz úgy kinyitni rádiót, tévét, laptopot hogy ne egy fénykard legyen az első, ami szembejön veled.

Mondhatni a világ egy éve lélegzetvisszafojtva várja a premier napját, nem csoda tehát, ha a főcímet taps és némi ováció köszönti. S mi tagadás, beleborsódzik az ember háta az ismerős, sárgán elúszó szöveg látványába. S az élmény természetesen még fokozva van, 3D-ben még sokkal, sokkal királyabb az űr! Megmondom őszintén, nekem abból a 136 percből 125-ben nem nyitva, hanem egyenesen tátva volt a szám, sosem láttam még semmi ehhez foghatót!

Naivan mindig azt várom, hogy valami elképesztően jó sztorival etessenek meg, ha beülök egy filmre, de itt eszembe sem jutott számon kérni semmi hasonlót, mert tényleg betömték (az amúgy is tátott) számat a látvánnyal, amire megmondom őszintén nem voltunk felkészülve sem én, sem az agyam. Valahogy mindig teljesen más helyre került a kamera, mint megszokhattuk, a kicsi és a nagy egymáshoz való viszonya új értelmet kap.

De amit senki nem gondolt volna az, hogy Harrison Ford elviszi a hátán az egész filmet, gyakorlatilag az első pillanattól az utolsóig jelen van, nagyon erősen. És értem én, hogy megöregedett, megereszkedett és futni sem úgy fut már, mint Indiana Jones korában, de könyörgöm, a haját miért nem lehetett rendesen levágni? Esküszöm Chewy frizurája ezerszer jobban nézett ki.

A főszereplők pedig sajnos mellékszereplőkké degradálódtak, túl sok izgalmasat és újszerűt nem sikerült a karakterük köré varázsolni. A szívós kiscsaj és a nem túl bátor dezertőr valamiért nagyon megkedvelik egymást, s habár mindkettőnek kulcsszerepe van a történet alakulásának szempontjából sajnos uncsik így együtt. Tény, jobban áll mindkettejük hamvas arcának a 3D, mint szegény Han Solo-nak.

S persze főgonosz nélkül nincs Star Wars, Darth Vader méltó utódja, az elképesztően furcsa kinézetű, szúrós szemű Adam Driver, aki a film nagy részében azért a biztonság kedvéért maszk mögé bújik, csakúgy, mint híres elődje. Adam leginkább egy szomorú 20 körüli depechemode-os kisfiú, aki végig nagyon, de nagyon szeretne bizonyítani valamit.
Aki pedig azért váltott mozijegyet, hogy találkozzon újra Luke Skywalkerrel, az lehet, hogy csalódni fog…

Persze a film humora a régi, telis tele van apró utalásokkal, geggel, és közepesen vicces poénokkal. Hatalmas röhögésekre ne számítsunk, úgyse vennénk észre, hiszen a látvány lefoglalja az agyunk működőképes területének nagy részét.

Sztori szempontjából túl sok újat nem sikerült kitalálni, de ezt be is vallja az egyik szereplő a film egy bizonyos pontján: vetekszik egymással a sötét oldal és a fény. Egyszer egyik áll nyerésre, másszor a másik. És ez ismétlődik, amíg világ a világ.