Pontosan azt a könnyed, felnőttek és gyerekek számára egyaránt élvezhető – bár néhol kissé talán erőtlen – humort nyújtja, mint az első rész.

És az egyáltalán nem szájbarágós, mégis mindenki számára érthető tanító jelleg sem marad el. Adott ugyanis az első részben is főbb szerepet betöltő kutyapáros, Max és Duke, valamint az ő gazdijuk, akinek az első rész óta férje és gyermeke is lett. Innen számos sablonos irányba fordulhatna a történet az állatok elhanyagolásától kezdve, azok kiebrudalásán keresztül, az ő féltékenységükig, az első részért (és korábban például a Minyonok sztorijáért) is felelős író, Brian Lynch azonban egész más irányba terelte az eseményeket.

A kutyák számára a kis jövevény lesz ugyanis az egyetlen gyerek, akit szeretnek, a gyerkőc számára pedig nemcsak játszótárssá, hanem valódi baráttá, sőt, már-már példaképpé válnak az állatok.
A kis kedvencek titkos élete 2 (The Secret Life of Pets 2)

Ezzel a rövid felvezetővel indul el egy tanmese a túlzott féltésről, a félelmek legyőzéséről és az egymásért való kiállásról. Főhőseink ugyanis vidékre utaznak, ahol számos olyan dologgal szembesülnek, amivel a nagyvárosban sosem: félelmetes állatok (az idióta, beszélni nem tudó falusi pulyka A kis kedvencek titkos élete 2. egyértelműen legjobb mellékkaraktere), tekintélyparancsoló természetességgel megáldott Kakas, aki az egyetlen valódi házőrző kutya az egész filmben, és nagyfokú felelősséget vállal a többiek iránt.
Ezek egyébként a film fő üzenetei is, melyeket ezúttal nem emberek, hanem az egyik főszereplő kutyus, Max példáján keresztül sugallnak a kicsiknek. Max ugyanis – amióta megszerette a család legújabb tagját – szorong. Félti őt a többi állattól, a nagyvárosban leselkedő veszélyektől, a vidék rejtélyeitől: egy szóval mindentől. Ezt a szorongást gazdája is érzékeli, ezért kutyapszichológushoz viszi kis kedvencét, ahol jó tanácsokat és egy elegáns gallért kap, hogy a szorongás okozta vakarózással ne tegyen kárt magában. Vidéken azonban – Kakas segítségével – megszabadul félelmeitől: Kakas tudatosan egy merész kalandba kényszeríti a kis négylábút, aminek eredménye egy sokkal bátrabb Max lesz, akinek nyakában innentől kutyagallér helyett babos kendő díszeleg. Nem mellesleg pedig azt is megérti, hogy a túlzott féltés is könnyen sülhet el visszafelé: egy mindentől félő, mindennapi szituációkkal megbirkózni nem tudó felnőttet eredményezhet, amit Max egyáltalán nem szeretne kedvenc kis gazdájának.

Az említett város–vidék ellentét a fő szál, melyet az epizodikus szerkezetnek köszönhetően rendszerint megszakít a többi állat kalandja:
„a világ összes macskája” közé beépülni kényszerülő Gigi kutyusé, akit a tekintélyes súlyú Chloe edz macskává, és tanít meg többek között az előzetesben is említett „laptopogásra”. Az első rész óta kevésbé idegbeteg nyuszi, Hógolyó mentőakciója, akinek egy Hókuszpókra nagyban hasonlító, orosz cirkusztulajdonos és hűséges farkasfalkája karmai közül kell kiszabadítania Hut, a fehér tigrist. Találkozunk egy mozgássérült ebbel, Papával is, aki akaratán kívül nyitott óvodát cuki, de nevelésre váró kiskutyák számára.

Cikk folytatása ITT.