Ha csak lemezen hallgatom meg, azt mondom rá, hogy fantasztikus, egyedi, kicsit extrovertált, de még akkor sem hasonlítanám Björkhöz, mint ahogyan azt sokan teszik. Valóban fantasztikus az is, hogy végre valaki francia nyelven is sikeres tud lenni. De ott voltam a koncerten. Az egyébként nyolcra meghirdetett koncert, hirtelen kilencre módosult. Ez az én hibám, nem követtem a műsorváltozást. Ennek ellenére tíz órakor el is kezdődött.

A tömeg, akik között nem értettem, hogy hol vagyok, mert kizárólag francia beszélgetést hallottam, már zavargott. Kényszeredetten próbálta hangos, folyamatos, ütemes tapsával elindítani a koncertet, de nem sikerült. Majd háromnegyed tíz körül kijött egy fiatalember, és közölte, természetesen franciául, hogy bár egy oldalnyi sajtós volt, nem készülhetnek fényképek, mert ezt a művésznő nem szeretné. /Ezért nincsenek fotó csatolva./ Kifejezetten a piros szemű fotókat szeretné elkerülni. Hm. Majd végre színpadra kúszott az énekesnő, amit csak az éles szeműek láttak, mert a színpad alsó fele egy hófehér muszlinnal, volt eltakarva. Ő is hófehérben volt. Elkezdődött. A technikának köszönhetően valóban fantasztikus hangzásvilágot teremtett azzal, hogy saját hangját felvették alapra, és majd arra tette rá a dallamot. Hangja, és hangterjedelme is lenyűgöző, figyelemre, és tapsra méltó. Csak azt nem értem, hogy az egyébként ritmusos, vagy éppen halk, és felettébb dallamos, szép dalok végére miért kell sikítozni.

De ha sikítozni akar, miért kell minden egyes szám után ezt megtennie. Két szám között franciául beszélt a közönséghez. Fel sem merült benne, hogy valaki nem érti, hiszen már említettem, hogy a publikum 80%-a a hazájából származott. Majd valaki rádöbbenthette, mert végre angolul próbálkozott. Sőt egy kis füzetébe magyar mondatok voltak leírva, és valóban mosolyra fakasztó, ha egy külföldi aki sosem beszélt az adott ország anyanyelvén, próbálkozik. Egyszer, valóban jó. "Mi van a lányok táskájába?" Ezt követte azonban egy egész szám, ami arról szólt, hogy háttérben ment a dallam, ő pedig magyar mondatokat próbált egymás után rakni. "Nem szoktam a mosdókagylóba pisilni." "Hólyaghurut gyulladás." stb. A vége felé lelassult a koncert, és rendkívül jó dalok következtek, amin Camille saját magát kísérte zongorán. A koncert végeztével a közönség 80%-a hazament. Pedig még csak akkor jött az igazi szórakozás. A színpadra állás éjfél magasságába történt, mert az átszerelés, lehurcolkodás bizony lopja az időt. Aztán megcsúszva bár, de törve nem, fellépett a Krétakör Színész-Tánczenekar.

A maguk kellemesen őrült, zenei világában fantasztikus, összetett, és pontos koncertjével. Ahogy azt tőlük megszoktuk, profin. Akár játékban, akár zenében.Végre! Sajnálom, hogy ilyen későre tették őket. Jobb lett volna, ha az előzenekar szerepét töltik be, mert akkor lehet, hogy én is hazamentem volna az első rész után.