Maximális extázis, totális megőrülés, body surfing, hosszú kifutó, kezek a magasban és felejthetetlen basszusok, ezek a kulcsszavai 2015. szeptember 3-nak, amikor a Cloud 9+ és a Modestep lépett fel a Budapest Parkban!
19h után lépett a színpadra a Cloud 9+, nem kellett sok idő, hogy beletemetkezzünk változatos zenéjükbe. Már a kezdő gitárhang elhangzása után mindenki a színpad elé csoportosult. Újításként megjelent egy hosszú kifutó, mely igen- igen meghatározta a koncertet. Drum and bass, hip-hop és trap zene minőségi egybeolvasztását kaptuk. Új lemezük dalai kerültek előtérbe, melyekre határozottan igaz, hogy erősen túlszárnyalták önmagukat is. A CD-n megjelenő számaikat élőben teljesen áthangszerelve adták elő. Itt elsősorban a „Dirty Century”-ra gondolok, amely jelentős gitárjátékkal lett kiegészítve.
A „Lights” c. szerzeményüket pedig dobbetétekkel formálták át. Feldolgozásaik listájára, pedig olyan közkedvelt előadókat vettek fel, mint Skrillex, Gorillaz és Wiz Khalifa. Különleges ismertetőjegyük közé tartozik, hogy a jól felépített dalaikból áramló energiát teljes mértékben át tudják adni. Frontembereik pedig folyamatos mozgásra ösztönöztek minket, így egy emberként mozgott a tömeg. Gyakori jelenség volt a body surfing is, sőt Szivák Zsolt kérte a kifutó két oldalát, hogy nagy kört alkotva kezdjenek el pörögni. (Nem kellett kétszer mondania…). Az énekesek annyira hálásak voltak a hangulatért, hogy fellépésük utolsó blokkjában többször is beugrottak a tömött sorokba, hogy közös éneklésre buzdítsák rajongóikat. Hatalmas élmény volt, amelyet a brit Modestep DJ Set-je fokozott tovább.
Volt már szerencsém a teljes zenekart is élőben hallani, így különös izgalommal és mérhetetlen adrenalinszinttel vártam, hogy Dj Set formájában mekkora hatással lesznek rám. A DJ pult mögött Tony kapott helyet, aki a formáció védjegyévé vált maszkot is magával hozta. Előszeretettel bújt álarca mögé, hogy ezzel is fokozza az egyedülálló hangulatot. A mikrofont Josh birtokolta, akinek mély beszédhangja a számokban teljesen megváltozott. A dinamika elsöprő volt a számokban, amit a közönség a legelső dallam felcsendülése után már érzékelhetett. Megfigyelhető volt az is, hogy aki feltette a kezét többet nem tudta levenni.
A 1,5 órás set alatt végtelen zúzás alakult ki, a pogó és a közös égbe emelkedés csak néhány kifejezés, ami a Budapest Parkban uralkodott. Legújabb albumuk (London Road) dalai is felcsendültek, melyeket ütősebbnél ütősebb drum and bass betétekkel pumpáltak fel. Természetesen legnagyobb slágereiket (Sunlight, Flying High, Another Day) sem hagyták Londonban, sőt újfajta köntösbe bújtatták őket. Az angol zene kiválóságai is terítékre kerültek (Wilkinson, Nero, Andy C). Josh jó szokásához híven folyamatosan számolt vissza a totális megőrülések előtt, így a hatás nem maradt el. Úgy mozgott a színpadon, amit minden frontember megirigyelne. Láthatóan ők is jól érezték magukat, ugyanis folyamatosan örökítették meg az estét telefonjaikkal és fényképezőjükkel. Igazolást nyert örök érvényű gondolatom, miszerint az angol zenének párja nincs! Az ütős set alatt végig azt kívántam, hogy bárcsak sosem érne véget és még jó pár napig csak erre a zenére tombolhatnék. Mindent megkaptunk, amire közönség csak vágyhat!
A 2 zenekar hangzásvilága egyfajta gyógyszerként hat rám, ha megfelelő időközönként és magas dózisban nem jutok számaik hallgatásához, akkor elvonási tünetek alakulnak ki, ezért várom már most a következő alkalmat, hogy ismét élőben hallhassam őket.
Hozzászólások