A minap hosszú idő után, – és mert a kezembe nyomtak két jegyet- elmentem egy igazi klasszikus színházi előadásra. Schiller, Ármány és Szerelem című darabja volt repertoáron.

Nem vártam nagy dolgot, de amikor megláttam a díszletet, és elkezdtek a színészek beszélni…El is felejtettem milyen egy klasszikus kőszínházi előadás. Schillerrel valahogy úgy van az ember, hogy olvasni is elég monoton, nemhogy nézni!

Az utóbbi években igen megváltozott a színházi világ, és annak előadásai. Ma már ritkán találkozunk klasszikus előadásokkal, hiszen ott van a Madách Színház vagy a Nemzeti Színház, amely a színház klasszikus fogalmát rejti magában, mégis repertoárjukban igen csak a kortárs felé húznak. Egy klasszikus darabot, mint Petőfi, János Vitéze is fel lehet ruházni kortárs jegyekkel. Itt gondolok díszlet, jelmez, vagy például sok rendező átíratja a darabot mai nyelvezetre.

Bár sok ember jár a Trafóba, Mu Színházba, ahol csak és kizárólag kortárs darabokat láthatunk. De vajon tudjuk, hogy a kortárs szó mit is jelent? Egyfolytában tömik az agyunkat a kortárs szó használatával…

Több kifejezést is alkalmazhatunk rá, mint például posztmodern, modern, avantgárd de az alternatív szó is elég jó kifejezőeszköze. A legjobb szó rá: MAI. Ezek a szavak olyan jelzőkkel is kiegészültek az évek alatt, mint a kísérleti színház vagy új képiség színháza…
Mindenki megtalálhatja a magának szimpatikus jelzőt.

A klasszikus színházi formát valamikor a 90-es években kezdték hanyagolni. Mára pedig térnyerést kapott a modern színház!

Régen, mikor beültünk egy színházi előadásra tudtuk, hogy mi miért történik és honnan fognak a jelek érkezni- egy ilyen előadáson jártam. Ma pedig a legtöbb esetben zavarba jövünk egy-egy látott előadás kapcsán, a jelek máshonnan jönnek és sok mindenre asszociálhatunk mi miért történt. Az új rendezők munkáit el lehet utasítani, félre lehet érteni és be is lehet fogadni. A legszebb az egészben, hogy van választási lehetőségünk.

Ma már egyre ritkább a klasszikus színházi forma, hiszen addig rendben van, hogy egy más világot tár elénk, de unalmas. Annyira felgyorsult világban élünk, és mindenki a saját problémájával van elfoglalva, hogy ha elmegy a színházba ott is ezekkel a dolgokkal akar azonosulni. Mert kit érdekel Ferdinánd őrnagy és Lujza szerelmi vihara, ha semmi mai aktualitás nincs benne? Ma már nem mondják meg, hogy fiam neked ezt az asszonyt kell elvenned feleségül, ha törik ha szakad.

A posztmodern színház velejárója a meztelenség, mai szavak használata, ami egyenlő a köznyelvvel, szlenggel. Ez kell nekünk! Ezzel tudunk azonosulni!

De vajon akkor végleg kihal a klasszikus színház?
Ebben nem vagyok biztos, az tény, hogy ezek előadása csökkent, de nagyanyáink és nagyapáink még élvezik ezt a fajta előadást. És mi van akkor, ha kihal ez a generáció?
Válaszom: Passz!