Kocsis Miklós, a kutatóintézet igazgatója köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a konferenciát az ipar- és tervezőművészeti nemzeti szalonnak otthont adó Műcsarnokban tartják meg; Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója pedig kiemelte annak jelentőségét, hogy a kortárs tudományosság jegyében gyűlt össze a kétnapos rendezvény előadói gárdája.
Fekete György, az MMA vezetője előadásában felidézte, hogy az ipar- és tervezőművészet közege a rendszerváltás óta jelentősen átalakult, miközben a világban is nagy változások mentek végbe. “Nem tudjuk, hogy ki kit fizet, nem tudjuk, bizonyos művészeti teljesítmények saját minőségi jogukon vannak topon, vagy szándékosan vannak eltérítve bizonyos helyzetekben” – jegyezte meg.
Az MMA elnöke kiemelte, hogy az iparművészet az első művészeti ágak között van: a felkeléstől az elalvásig minden ember életében jelen van, akár az étkezés, akár az öltözködés közben. A magyar művészeti hierarchiában ennek ellenére kialakult egyfajta sorrend, amelyet az iparművészeknek nem szabad elismerniük – hangsúlyozta.
A hasonló nagyságú városok közül Budapesten működik a legtöbb szimfonikus zenekar, a legtöbb színház, itt énekelnek a legtöbben kórusban: rengeteg a tehetséges művész és a művészetkedvelő – szólt a hazai közegről. Fekete György szerint a művészet az öröm egyik legfőbb forrása, a művészek tehát “az öröm küldöttei”.
Fekete György felhívta a figyelmet az automatizálás jelentette fenyegetésre és az iparművészek felelősségére: nem szabad ugyanis csak az üzleti szempontokra koncentrálva felesleges tárgyak tömegeivel elárasztani a világot, gondolni kell a jövőre is – figyelmeztetett.
Az ipar- és tervezőművészetnek sokkal nagyobb szerepe kellene legyen a nemzeti önismeretben, hogy a multikulturalizmus korában se tűnjön el a magyar kultúra – mondta el Fekete György.
A kétnapos konferenciát csütörtök és péntek délután is kerekasztal-beszélgetés zárja.