Az elmúlt másfél évszázad számos felejthetetlen alakja és momentuma fekete-fehér portrékon, képeken örökítődött meg az utókor számára. A 18 éves Mads Madsen azonban digitális színezési eljárással életet lehelt ezen régi, 19-20. századból ránk maradt fényképekbe, közelebb hozva számunkra a történelmet.

A fiatal tehetség figyelemre méltó munkáját az amerikai polgárháború tisztjeiről készült portrék retusálásával és színezésével kezdte – ami már önmagában nagy jelentőséggel bír, hiszen az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború veteránjainak arcát eddig nem láthattuk színesben. A munka azonban itt nem állt meg, aminek köszönhetően sok más, addig fekete-fehérben „szürkülő” jelentős történelmi személy színt kapott. Mads az eljárás során Photoshop-technikát alkalmazott, és az éles színeket elvetve enyhe színtelítettséget adott az arcoknak, ezzel is megőrizve a fotók „vintázs” jellegét. Elmondása szerint minden egyes kép színezése 20-30 percet vett igénybe, a kép minőségétől, és a kép tárgyát körülvevő táj nagyságától függően.

A kezelésbe vett képek között található több politikus és filmsztár portréja, így Nagy-Britannia legendás miniszterelnöke, Winston Churchill és az amerikai polgárháború idején hivatalát betöltő Abraham Lincoln amerikai elnök, valamint Hollywood olyan ikonikus alakjai, mint Audrey Hepburn, Elizabeth Taylor, Cary Grant, és a némafilmek királya, Charlie Chaplin. Ugyanígy teljesen új életet nyertek a világirodalom és a tudomány emblematikus figuráiról készült fotók is. Mark Twain, Ernest Hemingway, a drámaíró John Steinbeck, és George Orwell tekintete színesben köszönnek vissza ránk, de színben pompázva nevet a kamerába Albert Einstein Ruth Orkin 1953-ban készített fényképén, Charles Darwin pedig kék szemét ránk szegezve csitít minket a csendes tudás nevében. A vadnyugati legendák sem képeznek kivételt, például Butch Cassidy és a Sundance Kölyök is – néhány más kétes erkölcsű cimborájukkal együtt – fakó színekben úszva pózolnak a kamerának.

Madsen nem csupán a régmúlt nagyjait színezte ki, de a történelem több nevezetes momentuma is színesben – és ezáltal számunkra könnyebben átérezhetően – elevenednek meg munkájának köszönhetően. Joe Rosenthal világot bejárt 1945-ös képén az amerikai tengerészgyalogosok az iwo jimai magaslaton a maga piros-fehér stráfjaiban és kék alapon tündöklő csillagaival tűzik ki az Egyesült Államok zászlaját. Malcolm Brown 1963-as fényképén – amelyért Pulitzer díjjal ismerték el – Thích Quang Duc vietnámi buddhista szerzetes pirosló lángok martalékává válik Saigon utcáin, miután felgyújtja magát tiltakozásul a buddhistákat megfélemlítő dél-vietnámi rezsimmel szemben.

A Bikini-atoll partját mosó kéklő tenger szemet gyönyörködtető panorámájába némileg belepiszkít egy óriási szürke gombafelhő, az amerikai hadsereg jóvoltából, a Crossroads Able kísérleti atomrobbantás perceiben, 1946-ban. Alfred Eisenstadt 1945-ös, híres „V-J Day” (Victory Over Japan Day) című képén a matróz a színes fényreklámokban gazdag Time Square-en, színesbe öltözött ünneplő tömeg közepette csókolja meg a lányt, akinek arca a teátrális csóktól szintén színre kap. A halál pillanata is színesben érezhető át Eddie Adams 1968-as, híres-hírhedt fotóján, amelyen a dél vietnámi hadsereg egyik katonája éppen készül főbe lőni egy fogságba ejtett vietkongot.

Mads Madsen kiszínezett történelmének fotósorozatát ITT!