A 15 milliárd forintos beruházást megálmodó és végrehajtó cég előzőleg a Deák Palota felújítását végezte el, mely 2005-ben kiváltotta az építészek elismerését is. Ezen felbuzdulva a Deák utca teljes hosszában felújításra kerül, de nem kizárólag a bevételt hozó üzletek, hanem a házak és a burkolat is megújult külsőt kap. Cél az épületek eredeti állapotának visszaállítása, a tervezésben a Hild-Ybl Alapítvány művészettörténészei, valamint restaurátor szakemberek is részt vesznek, valamint folyamatos egyeztetés zajlik a Műemlékvédelmi Hivatallal is. Az egész utca díszítéséhez 18 tonna rezet használnak fel.
Mivel az üzleteknek egy tulajdonosa van, ezáltal lehetőség nyílik az utca egységes arculatának, szolgáltatási rendszerének és utcai környezetének a megteremtésére. Egyenlőre ebből még nem sokat érezni, az építkezés nem kifejezetten vendégcsalogató, és ez érezhető is az üzletek látogatottságán. A sétány tisztaságára egy erre a feladatra külön alkalmazott munkaerő ügyel, a közbiztonságról pedig egy 24 órás őrszolgálat, továbbá külön erre a célra felszerelt térfigyelő kamera-rendszer is gondoskodik. A sétálóutca közvetlenül kapcsolódik a főváros hagyományos sétáló és bevásárló utcájához, a Váci utcához.

Na, de ahhoz, hogy a Deák utca legalább elképzelésében hasonlítson a Champs Élysées-re (közel 150 üzlettel) vagy a Via Montenapoleone-ra (102 üzlettel) azért még van mit letenni az asztalra. A meglévő szerény számú, mindössze 18 üzlet kezdetnek nem rossz, de a divat-fővárossá váláshoz – és a bevásárló turizmus fellendüléséhez – meglehetősen kevés. Tegyük még hozzá, hogy az árak a Váci utca és az Andrássy út körüliek (pl. egy női bőrcsizmáért 30 000 forintot (leárazva), de akár 80 ezer forintot is elkérhetnek, egy férfi ing már megvásárolható 30 ezerért is), amely egyértelműen a tehetősebb réteg számára kínál alternatívát. Az átlagos keresettel rendelkezők számára marad továbbra is Bécs vagy a kirakat nézegetés…
A kínálatot nézve mégis csak óriási dolog, hogy a Puma, Longbar és Vapiano is betelepedett kicsiny hazánkba. Ezen kívül a vezető divatmárkák (Sisley, United Colors of Benetton, Tomy Hilfiger és Mexx, de Hugo Boss, Lacoste, S. Oliver és Lloyd is) otthonra lelnek a Fashion Streeten. Vonzó márkák, tény.




A kínálattal ellenben ugyanaz a probléma, mint a már itthon eddig is meglévő nemzetközi márkákkal (Zara, Mango, Marks&Spencer stb.), azaz amit a hazai kereskedő-beszerző választ, kizárólag az lesz kapható a hazai üzletekben (és nem a teljes márkakínálat), így a választék meglehetősen szűkös, egysíkú (megjegyzem egyenlőre, hiszen a további üzletek megnyílásával változhat a kép). Külföldön ugyanezekből a márkákból bizony-bizony szélesebb a paletta, kedvezőbb áron igényesebb választék várja a vásárlókat és nemcsak a “12 egy tucatot” kedvelők, de a mai divatirányzatoktól némiképp eltérő ízlésűek is megtalálják a számukra megfelelőt.
A szinergikus hatásokat is figyelembe véve, azért pozitív ez a kezdeményezés, mert ne felejtsük el, hogy a megszépült utca nagyban emeli a környék színvonalát, a lakások értékét (már most 30-40 euro/nm/hó-ról 40-50 eurora emelkedés figyelhető meg), a Váci utca potenciális turistáiról már nem is beszélve. Ennek ellenére mégse csúfoljuk Budapestet Közép-Európa “divatfővárosának” a Fashion Street megjelenésével, ez bizony még csak lehetőség, egyenlőre.