Benedict Andrews lehallgatós thrillerében, a valós eseményeket feldolgozó Sebergben Kristen Stewarton hatalmasodik el a paranoia, a francia újhullám tragikus színésznőjének szerepében.

Valószínűleg itthon a Kifulladásig kapcsán Godard és Belmondo mellett csak az éra valódi szerelmeseinek dereng Jean Seberg, amerikai színésznő neve. Szerepével a filmkészítési konvenciókat kihívó francia újhullám kikezdhetetlen ikonjává vált. Származása révén rengeteg hollywoodi produkcióban vállalt szerepet, azonban Godard klasszikusa után gyökeret vert Franciaországban és a korszak másik francia rendezőistene, Truffaut egyenesen Európa legjobb színésznőjének nevezte. Valódi sztárként csak Európában tekintettek rá, mégis amikor a ’60-as évek második felében visszatért hazájába, története és személye nem filmszerepei miatt vált ismertté a tengerentúlon.

Ezen a ponton veszi fel a fonalat, az eredetileg színházi rendező, Benedict Andrews: a Kristen Stewart által megformált Seberg egy musicalszerep apropóján visszatér az Államokba, amikor a repülőgépen megismerkedik a ’60-as évek fekete emberjogi mozgalmainak egyik hírhedt aktivistájával. Hakim Jamalt a Marvel Univerzum Sólyma Anthony Mackie játssza, aki hamar titkos viszonyba keveredik az európai színészcsillaggal. Megismerkedésük után a színésznő szinte azonnal az egyenjogúságért küzdő fekete kisebbség hangos támogatójává válik. Seberg idővel mecénásként a Fekete Párduc mozgalomhoz is közel kerül, ami már az FBI nyomozóinak figyelmét sem kerüli el.

Így kisvártatva gyanús furgon parkol Seberg hollywoodi villájának közelébe, a fedélzeten az ’50-es évek macsó ideálját megtestesítő, tapló Vince Vaughnnal és a másik központi karaktert játszó, zöldfülű Jack O’Connellel. Ahogy Seberg egyre szorosabbra fűzi viszonyát a fekete aktivistákkal, úgy az egyszeri lehallgatásból teljes körű megfigyelés és kíméletlen lejárató kampány nő ki, ami maga alá gyűri az érzelmileg labilis színésznőt.

A ’74-es Magánbeszélgetés óta mit sem kopott a lehallgatás félelmének tematikája. A GDPR, a méltányos adatkezelés és a megfigyelés paranoiája Julian Assange vagy Edward Snowden esete kapcsán uralják a közgondolkodást, ráadásul a Cambridge Analytica botrányával terhelt új média világában az egész csak még zavarba ejtőbbé vált. Hétköznapjaink egyik meghatározó kérdése az információ és a figyelem birtoklása, melyek egyikével sem bánt finom kezekkel a hírhedt J. Edgar Hoover, akinek a kezében összeértek a zsínórok – a Seberg cselekményében és a történelmi valóságban egyaránt. Az FBI első embere, aki 50 évig ácsolta a világ legjelentősebb nyomozóirodáját, McCarthy szenátor regnálása után, a ’60-as években immár pajtija nélkül, de folytatta az ádáz harcot a hippik, a feketék és a másként gondolkodók ellen.

Cikk folytatása ITT.