1 | 2

“Hollywood legújabb aranybányája a képes regények” – Rebeca Winters Kegan, Time, 2008 Június 19.
 
Az XIX. században útjára indult vicces képes regények, más néven a comicsok (magyarul képregények) két legnagyobb amerikai kiadójaként a DC (Decetive Comics) Comisot és a Marvel Comicsot tartják számon. Míg a DC-t a magyar közönség számára a Batman és Superman filmek sikersztorija aposztrofálja, a Marvel Kiadó a Fantasztikus Négyes, a Pókember, az X-man vagy a Hulk film- és rajzfilm-adaptációja tette ismerté. Habár a tengerentúl mindkét cég az 1930-as évek közepétől létezik és virágzik.
Az amerikai képregények biográfiáját arany-, ezüst-, illetve bronzkorra osztják, és ez pont fordítva van, mint azt az emberi civilizációval kapcsolatban szokták emlegetni.  Aranykor a korai 30-as évektől, tehát amikor a DC és a Marvel is megalakult, a háború végéig tartó szakasz. A Világháború alatt propagandatermékekként is szolgáltak, hiszen  a borítókon Hitlert lepofozó szuperhősök díszelegtek, sőt megjelent Amerika Kapitány, a patriótizmus (patridiótizmus) szuperlatívusza, aki ténylegesen álcsúcson vágja a Führert. Valószínűleg az 1939-es DC kiadvány lehetett a szellemi ösztönző, melyen Superman ragadja grabancon, de Daredevil is lekevert neki egy sallert.

Inkább médiatörténeti vagy médiaszociológiai elmélkedés lenne, ha azt akarnánk boncolgatni, hogy a II. Világháború után miért esett vissza a hősök rajzolt történeteinek sikere. Amerika Kapitány, és a kacsacsőrrel ábrázolt japán katonákat csépelő legendás hősök a béketárgyalásokat követően egymást karonfogva mentek a süllyesztőbe.

A 60-as években a háború utáni generáció lassan felnőtté érik, véget ért az 50-es évek konzervativizmusa az élére vasalt háztartásokkal, és a hátranyalt hajú udvariaskodás leáldozásával egy új életvitel kezdetét vetíti előre, mely az új kulturális igények kielégítését is jelenti. A képregények nagy visszatérését és töretlenségét ebben az évtizedben alapozta meg az amerikai popkultúra, mely merészen merített annak képi világból, és ezzel a művészi kifejezésmód eszközévé is emelte azt. Eljött az ezüstkorként emlegetett szakasz az Igazság Ligájával, Fantasztikus Négyessel, Pókemberrel és az X-Mennel.

A 70-es és 80-as években, amikor már a bőven hasított az Microsoft, a Nintendo és a C64, valamint mindennapos volt az USA-ban a videomagnó is, a kiadóknak erősen szemléletet kellett váltani. Nem volt más hátra, belehúztak, hogy a még fanatikus híveket elárasszák különlegességekkel és ritkaságokkal. Gyűjteményeket és antológiákat adtak ki a legendás aranykor képregényeiből, megszülettek a nem szuperhősökkel foglalkozó történetek, mint az Conan, Howard a Kacsa, és együtt dolgoztak népszerű TV műsorok produkcióival a Star Trek vagy a Tarzan rajzolt kiadásán. Sőt ebben az időben jelent meg az Indiana Jones vagy a Majmok bolygója képregényes változata is, amit az általánosban cserélgettek a fiúk, és olvastak a pad alatt, miközben a Hunyadi leverte a törököket.

Ebben az időben jelentek meg az úgynevezett crossoverek, vagyis az olyan történetek, amikben közkedvelt hőseink egymás ellen harcolnak, vagy együtt harcolnak, akik egyébként ezt nem tehetnék meg, mert más-más cég karakterei, példának okáért: 
Supermen Pókember ellen, X-men a Tini Titánok ellen, Batman Hulk ellen, de volt ST Új generáció és X-men közös kalandjaira is példa.

A print média sajnálatos népszerűség csökkenésével, vagy inkábba azt mondanám, hogy a papíralapú szuperhősök leáldozásával a történetek nem vesztek el, hanem (főleg) a két nagy kiadó közreműködésével átköltöztek a celluloidkockákra. Többszáz régebbi képregényhős lett mára sorozatok, rajzfilmek szereplője, vagy mozifilmek sztárja. Olyannyira, hogy az utóbbi években elszaporodtak a filmadaptációk, a Marvel kiadó néhány éve úgy döntött, hogy maga is beszáll a filmiparba.
 
Frank Miller
Hatalmas sikert aratott az utóbbi években a Sin City és a 300, melyeket az a Frank Miller (DC Comics), akit Raymond Chandlerhez hasonlítanak, írt és rajzolt, aki újraértelmezte Batman alakját, megalkotta Elekrtát, a Robotzsarut vagy az új Daredevilt.

Millert, aki most 51 éves, a képregény-irodalom géniuszaként tartják számon, film-noir szerű rajzolt regényeivel, sötéten reménytelen látásmódjával vált élő ikonná.

A Miller-féle történetek megfilmesítése (a Sin City rendezésében Miller maga is részt vett), az adaptációknak olyan új szinezetet adott, mely a mozgófilm látványosságát és a comicsok képi-hangulati világát tudta ötvözni.






Leonidas halála az eredeti bulgár népdallal

2010-ben lesz elvileg látható a Sin City második része, az Ölni tudnál érte (Dame to Kill for), de ugyanúgy, mint az Igazság Ligája, ez is csúszik, és bizonytalan a megjelenése. Annyi biztos, hogy hivatalos trailer még sehol sem jelent meg, maga Miller viszont biztosította a rajongókat, hogy a film nincs veszélyben.
Miller egy korábbi, a Daredevilben feltűnt karakteréből, az Elekrából is készült film 2005-ben Jennifer Garner főszereplésével, de ez nem akarta annyira visszatükrözni az eredeti elképzeléseket. Filmnek természetsen nagyon is jó, illetve sokkal jobb, mint az ezt megelőző Daredevil, vagy Macskanő. Sok meglepően jó látványelemmel találkozhattuk, és a sztori is mondhatni átütő, egy-két kisebb csavarral tarkítva, ennek ellenére sajnos nem kapott méltó visszhangot. Elektra halálos sebévől felgyógyulva bérgyilkos lesz és Kovács Doktort is alakító Goran Visnjic formálta Mark Millert és lányát, Abbyt (Kristen Prout) kellene likvidálnia. Azonban az élet mást hoz…




Miller legújabb filmje, melyben rendezőként és forgatókönyvíróként szerepel, a The Spirit nem saját képregényéből készült, hanem Will Eisner munkája. Tervezett megjelenés 2008 decemberében várható, az USA-ban. Főbb szerepekben Scarlett Johansson és Samuel L. Jackson, valamint Gabriel Matcht (Az ügynökség, Törvényen kívül, A nagy hullarablás) a Spirit szerepében.





1 – Képregénytől a filmekig
2 – A filmvásznak hősei