Aki először tér be az Opera Galériába, meglehet, meglepődik, hogy nemcsak az aktuálisan meghirdetett kiállítás képeit látja a falakon. Így a svédországi alkotók november közepétől látható munkái mellett jó néhányat a korábbi tárlatok művei közül is. És örülhet ennek a látogató: hiszen így nem várt alkalomként más nemzetek jeles kortárs piktoraival is megismerkedhet.

A hangsúly az utóbbi mondatban a kortárs jelzőn van. A galéria háromszáz négyzetméteres területen ad módot az élő alkotók bemutatkozására-bemutatására. Ahol nem csupán szemlélődni lehet, hanem vásárolni is; erre novemberben több napos külön rendezvényen, performanszokkal színesített tárlaton kínálták a lehetőséget a gyűjtőknek, alkalmi vásárlóknak.

Az Európa Authentica Kulturális Egyesület által működtetett galéria elsődleges célja, hogy támogassa mind a hazai, mind a külföldi kortárs művészetet, alkotókat. A megnyitás óta tartottak osztrák, magyar, japán, illetve több náció részvételével nemzetközi kiállításokat; az említett vásár nyomán kint maradt festményekkel a most zárult svéd tárlat is inkább kiszélesedett nemzetközi bemutató volt.

A galériába belépve Francis Bacon szövege “igazította el” a nézőt a mai alkotótevékenység rejtelmeiben. Mint mondta: “Látjátok, a festészet és általában a kortársművészet mostanra egy játékká alakult, amely által az ember teljesen megháborodik. Magával ragadó viszont az a tény, hogy a művésznek egyre nehezebb a dolga, mert nagyon mélyen bele kell merülnie ebbe az őrületbe ahhoz, hogy jót és maradandót alkosson.” Mit mondjunk, jelenlegi világunk, mintha mindent igyekezne megtenni ahhoz, hogy a benne élő megháborodjék. Persze, az ő személyes részvételével, olykor nem is csekély közreműködésével.

A bemutatott képek tükrözik a csendes illetve dühödt megőrüléseket (más felfogású festmények mellett, természetesen). Komoly lelki bajokra láthatott-érezhetett rá a néző nem egy festményen (illetve ha egyiket-másikat vevő elvitte, katalógusban még). Vajon milyen munkát végez az a kép(hős)nő, aki napi robotja után, színes környezetben kiüresedett arccal fordul felénk; és mi mindent jeleznek (ki-ki megállapíthatja magában) a tekintetek, vádló, gyanakvó, rettegve elnyíló szemek; milyen életről, milyen egymást ütve-tépve szeretőkről tudósítanak például a svéd alkotók munkái? Végiggondolnánk, mennyire nyomorít meg, amiről azt hisszük, hogy a szabadság?

Néhány név az alkotók közül – Anneli Kivinen, Cecilia Waxberg, Elisabet Persson, Ingrid Schau, Johan Wahlstrom, Johanna Maria Bergh – remélem, hallunk róluk még. És említsük meg Kabar Vivient, aki több magyar festővel hazánkat képviseli az itt bemutatkozó alkotók közt. Ő egyik felfedezettje a galériának, munkáit tekintve feltűnően hasonlatos Francis Baconnel, s maga is érzi ezt a lelki kötődést.

A galéria folytatja tervezett programját; idén lesz még festményvásár, december 6-ától olasz kiállítás, s kész a jövő félévre szóló menetrend is. Ennek része az uniós csatlakozásunk kisjubileumát, ötéves tagságunkat megünneplő EU kortársművészeti kiállítás, 27 ország részvételével.