A „Derkó”-ösztöndíj 1955 óta létező állami támogatási forma, melyet fiatal, 35 év alatti pályakezdő művészeknek ítél meg a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, hozzájárulva pályájuk elindításához. 2008 óta hagyományosan minden év áprilisában az Ernst Múzeum ad helyet a támogatott alkotásoknak. A beszámoló három évfolyamának 26 alkotója többnyire társadalmi, közösségi problémákra reflektál, a kiállítás némely darabja sokszor kifejezetten zöld kérdésektől vagy nemzeti identitásbeli problémáktól ironikusan átpolitizált. A számadás kötelessége általában komolyan vett feladat, átgondolt, kreatív festményeket, szobrokat, installációkat, akciókat takar, bár néhány munkában a beszámolás aktusa alkotói függetlenséget veszélyeztető, ideológiai teherként nehezedik a projektre. Az újítás szelleme kötelezően jelen lévő kortárs kellék.

Felsorakoznak itt a méhkaptárak geometrikus mintáitól elbűvölt és a látogatókra reflektáló művész műtárgyai, vázlatai (Kerezsi Nemere), thermofestékkel átdolgozott, „hőkezeléssel” előhívható, fekete dobozba zárt portrék (és valóban, a súrlódás hőt termel! Szabó Klára Petra), olvadós, elfolyós, a környezetből alig kilátszó, vákuumozott használati tárgyak (Koralevics Rita), különös anyagokból előállított purhabos férfiszobor és fapikkelyes női kedvese, képkeretből száműzött, szürke ipartelepekről készített fémdomborművek.

A videóinstallációk az ébredés monotonitását és újszerűségét (Takács Szilvia), a hímzéses-szatyros-szentkoronás nemzeti identitást feszegetik illetve képtechnikai trükközéseket mutatnak be (Szabó Eszter) és egy újfajta, élő tablószerű színházi műfajt találnak meg, mely fényre jelenetekké merevedik, sötétben pedig mozgolódva életre kel hírek világából vett, abszurd történeteket mesélve. A kiállítás április 22-ig látogatható, a hónap vége felé érkezőknek bizonyára láthatóvá válik majd az a 64000 forintnyi aranyfüsttel bevont kép, melyet a nézőközönségnek kell a kiállítás során lekaparnia.