Ha leszállna ma egy ufó Magyarországon és megkérdezné, ugyan már, hogy teltek a nyolcvanas évek mifelénk, hát én tuti ezeket a képeket mutatnám meg nekik!
Az embernek először két szó jut eszébe Murányi Kristóf munkáiról: nagyon és nagyon. Valamit nagyon eltalál, valami nagyon fáj, de jól fáj, valami nagyon magyar itt. De nézzük meg közelebbről: a csilli-villi pop-képek mögött megbúvó zsírszagú lángosország fekszik előttünk kiterítve, gyermekkorunk diszkrét bája.
Kristóf a nyolcvanas évek eszközeivel dolgozza fel az évtized maradékát, egy képpel képes megragadni azt, amit legtöbben csak érzünk, amikor épp nosztalgiázni támad kedvünk. S valljuk be, az ország egy jelentős része a mai napig így él, hiába kádárkorszakozunk, ez is a mai rögvalóság.
Imperfectum – folyamatos múlt cím alatt kiállításokat is megjártak ezek a képek, s ahogy a közös név is sugallja, imperfectum, az a legizgalmasabb bennük, hogy még koránt sem zárult le ez a korszak, s forrása kiapadhatatlan.
Murányi Kristófról sokat nem tudunk, csak annyit, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett és jelenleg grafikusként dolgozik. De saját bevallása szerint sem kavart eddig túl nagy port munkásságával, egészen pár nappal ezelőttig, amikor is elkezdtek keringeni képei a design oldalakon és többen is felfigyeltek rá!
Hozzászólások