A film készítői sokáig titkolták az Interstellar történetét: még az előzetesekben is inkább benyomásokat és hangulatokat csepegtettek, mintsem magát a sztorit vázolták, ezért én is megpróbálom tiszteletben tartani ebbéli törekvésüket, és lehetőleg minél kevesebbet elárulni a lényegről.

Azt eddig is tudtuk, hogy a készítőknek csupa nagy nevet sikerült megnyerniük a projekthez (Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine), valamint hogy a film története a csillagok között fog játszódni. No, és persze hogy főszerepet fog benne kapni egy fekete lyuk is.

Csillagok között

Mivel a közeljövőben Földünk már haldoklik, és egyre kevésbé képes eltartani népességét, az emberiségnek új otthon után kell néznie. Ám időközben egy féreglyuk nyílik meg nem messze a Szaturnusztól, így hőseink, egy maroknyi kiválasztott tudós és egy pilóta felkerekedik, hogy átlépve téren és időn, lakható bolygót találjon az emberi fajnak. A történet nagyon röviden és tömören ennyi, ám ebből persze korántsem derül ki, mégis miféle filmmel van dolgunk.

Egy disztópikus nyitással indul: elég erősen erőteljesen keretbe lett ágyazva és egyfajta kor- és társadalomkritikaként szolgál, mikor bemutatja a hasznos, főleg munka alapú társadalmat. Majd’ három órában kapunk science-t és fiction-t, családi drámát, tisztelgést a zsáner mesteri előtt (Kubrick, Tarkovsky, vagy épp Spielberg), és mindezeket olyan okosan és izgalmasan adagolva, hogy bevallom, én csak kapkodtam a fejemet. Számomra idáig az Interception volt a csúcs, de Christopher Nolan-nek most ezt is sikerült megugrania.

Csillagok között

Nolan öccse, Johathan forgatókönyvét filmesítette meg, melyet eredetileg nem is neki írtak, hanem Spielbergnek. A rendező ezt dolgozta át és forgatott belőle egy gigantikus költségvetésű filmet. Nolan magát Kip Thorne-t kérte föl, aki korábban elméleti fizikus volt a CalTech-nélt, és aki a Carl Sagan regényéből készített Contactban is segédkezett, hogy legyen a film tudományos munkatársa. Ugyanis a lehető legteljesebben szerette volna átlátni és megérteni a film tudományos hátterét, ezért konzultálni kezdett a tudóssal. Thorne az alapoktól (az Einstein-féle téregyenletektől) indult ki, majd saját jegyzetei alapján a Double Negative céggel karöltve létrehozta a film vizuális effektjeit, többek közt a gömbszerű, tükröződő felületű fekete lyukat. Thorne a kutatásai során felismerte, hogy az így létrehozott modell nemcsak hogy realisztikus, de tudományosan helytálló: egy fekete lyuk meghajlítja maga körül a fényt és a teret, ezáltal egyfajta glóriát képez maga körül, amint az a filmben is látható.

Egyébként már a féreglyuk neve is sokat elárul: Gargantua. A név François Rabelais francia humanista író, többrészes, szatirikus regényfolyamára utal, a Gargantua és Pantagruel-re (1532-1564). A történet két óriásról szól, apáról és fiáról, mindketten örökké telhetetlen fizikai és intellektuális étvággyal bírnak. Az apa, az óriáskirály Gargantua egyszer majdnem elnyelt hat zarándokot, csak mert azok véletlenül beleesetek a salátás tányérjába. Egyébként Rabelais e két figurán keresztül ostorozta éles gúnnyal az álszenteskedést, a szellemi korlátoltságot, a tudományos nagyképűséget és a világi hatalom visszaéléseit.

Gargantuán túl több beszélő név is felfedezhető a filmben. Néhány példa:

LAZARUS, vagyis a NASA. Utalás az Újszövetségre, mikor Krisztus feltámasztotta Lázárt (Lazarus) a halottaiból.

TARS a bumszli, szögletes végtagokkal ellátott, szarkasztikus személyiségűre programozott robot, akinek a neve még a testén is szerepel braille írással. (Nem hiszem, hogy az alkotók is így gondolták, de nekem TARS már csak társ marad. Egyébként rászolgál a nevére.)

Az Endurance űrhajó neve, mely átszállítja hőseinket a féreglyukon, kitartást jelent.

A ’Cooper’ jelentése kádár, iparos, mely egyben utalás a főhős hivatására, aki mérnökember.

A kislány, Murphy neve Edward Murphy amerikai mérnökre utal. Murphy törvénye szállóige lett: ,,ami elromolhat, az el is romlik”, vagy, ahogy a film értelmezi: ,,ami megtörténhet, az meg is fog”.

És, talán kicsit didaktikus megközelítés, de a jégbolygón dolgozó tudós, Dr Mann (’ember’) karakterében felfedezni véltem némi Káin-párhuzamot.

A színészek egytől egyig kiváló választásnak bizonyultak. Matthew McConaughey egyre profibb és hitelesebb, ráadásul most Anne Hathaway sem ment az agyamra. Azt nem állítom, hogy Nolan-ék megtanultak volna női karaktereket írni, mindenestre érezhető náluk a fejlődés.

Ami pedig a zenét illeti, Hans Zimmer már eddig is az egyik legkedvesebb zeneszerzőm volt, és az Interstellar score-jával most is sikerült valami egészen fenomenálist alkotnia. Alább találtok egy kis ízelítőt:

Hans Zimmer – Day One Dark: 

Mindent összevetve mindenkinek csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik nem rajongnak különösebben a tudományos fantasztikumért. Az általam olvasott visszhangokból én azt szűrtem le, sokan sziruposnak és szentimentálisnak tartották a filmet. Nem tudom, lehet, hogy így van. Minden estre engem megtalált és megérintett; jó időben, jó helyen.