Jordán Tamás színész, rendező, színházigazgató 1943-ban született Győrött. A Műszaki Egyetemen geodéta mérnöki diplomát szerzett 1966-ban. 1961-től 1970-ig az ELTE Universitas amatőr színjátszója, majd a 25. Színház (1972), a Várszínház (1977), a Kaposvári Csíki Gergely Színház (1980-1990) művésze. A Merlin Színház egyik alapítója és vezetője (1991-2002), a Magyar Színészkamara elnöke (1992-96). Létrehozta a várbeli Csepürágó Fesztivált, a Tabáni Versmondó Fesztivált, a Pécsi Országos Színházi Találkozót – a POSZT-ot -, és tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
A Nemzeti Színház igazgatói pályázatát 9:1 arányban nyilvánította győztesnek egy olyan szakmai kuratórium, melyet többek között Kállai Ferenc, Hegedűs D. Géza, Szakonyi Károly, Bálint András neve fémjelez. 2003. január elsejétől Jordán Tamás tölti be a 165 éves szellemi örökséggel rendelkező Nemzeti Színház elnök-vezérigazgatói szerepkörét. A Magyar Színházi Társaság 2006. novemberében új elnökévé választotta.

 -Mennyiben sikerült megvalósítania elképzeléseit a Nemzeti Színházzal kapcsolatban?
-Nagyon fontos feladatok voltak eleve megjelölve a pályázati kiírásban, amikhez én még hozzátettem a saját célkitűzéseim. Rendkívül fontosnak tartottuk, hogy létrehozzunk a Nemzeti Színházban egy erős, ütőképes társulatot, amely klasszikusokat és modern, új utakat kereső darabokat is játszik, és mindezt sikerült is megvalósítanunk. Az előírást, hogy a magyar dráma ügyét elősegítsük, szintén teljesítettük. Megvalósítottuk a Megyejárás sorozatot a 2003/2004-es, és a 2004/2005-ös évadban, melynek során havonta más-más megyével került kapcsolatba a Nemzeti Színház, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzeti Színház az egész ország színházává váljon. A színház látogatottsága nagyon magas, a tavalyi évad látogatottsága 95%-os volt. Sajnálatos módon nem minden teljesült abból, amit elterveztem, például a szabadtéri színpad területének beépítését pénzügyi okok miatt nem sikerült megvalósítani, pedig ha létrejött volna, akkor most rendelkeznénk egy 160 fős nézőtérrel az épület Duna felé eső részén.

-Milyen fontosabb tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt három évben, a színház működése során?
-Rengeteggel, a részvénytársasági forma működtetésétől, a gazdálkodási feladatokon át egészen addig, hogy hogyan kell teljesíteni egy üzleti tervet, és hogyan kell jó szerepekkel elégedetté tenni egy ilyen nagynevű színészekből álló társulatot…

-Az itt működő állandó színészi társulat mennyire elégedett?
-Hát, erről őket kellene megkérdezni. Nyilván jó lenne, ha elégedettek lennének. De ez nagyon nehéz. Én magam is színész vagyok tulajdonképpen, tehát tisztában vagyok azzal, hogy egy színész akkor érzi jól magát, ha nagy szerepeket játszik, nagy sikerrel és sokszor. Ez hol sikerül, hol nem. Következetességre és igazságosságra törekszem. Ugye, egy ilyen jeles csapatot nagyon nehéz minden szempontból kielégíteni. Előfordulhatnak olyan szezonok, amelyek nem a legmegfelelőbbek a színészek számára, de remélhetőleg a következő évad majd kárpótolja őket.

-Jut-e minden színész számára megfelelő színvonalú szerep?
-Igen, jut. Erre nagyon vigyázok. A színész elmegy, ha nem kapja meg, amit szeretne.

-A Nemzeti Színház épülete mennyire bizonyult megfelelőnek?
-Két részre kell osztani a Siklós Mária tervezte épületet. A közönségforgalmi rész, a nézőtér egy hagyományos színház képét mutatja. A sok oszlop, széles lépcsők felszabdalják a teret, nem adódik elég lehetőség, hogy az ideérkezett közönséget az előadás előtt ellássuk kulturális szolgáltatásokkal (könyvesbolt, CD-ék, DVD-ék árúsítása). A színpad technikája egyedülálló Európában. A 144 négyzetméter 72 elemre van osztva, mindegyike külön-külön komputer vezérléssel mozgatható. Ami pedig az öltözőket, irodákat, tárakat, a belső büfét illeti tökéletesnek mondható.

-A közönség részéről milyen visszajelzéseket kapnak?
-A közönség egy része nagyon megszerette a színházat. Az előadások különböző színvonalúak. Vannak nagyon sikeres előadások, mint például a Holdbeli csónakos, III. Richárd, A Mester és Margarita című színdarabok, viszont olyanok is előfordulnak, amelyeket ugyan jó házakkal játszunk, de megosztja a közönséget.

-A 21. században a látvány dominál, mennyire érződik a magyar színházba járó közönségen ez a fajta szemlélet?
-Amikor a közönségről beszélünk, akkor egy meglehetősen vegyes tábort kell elképzelnünk. Vannak, akik a hagyományos színjátszásra esküsznek, és vannak, akik a merészebb, új utakat kereső darabokat kedvelik inkább. A Nemzeti Színház színpadtechnikája világszínvonalú, de a technikával csínján kell bánni, mert néha előtérbe tolakodhat. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a tartalom fontosabb, és ezt a rendezők megtanulták.

-A műsorszerkesztésben milyen alapelvekre építenek?
-Mi repertoár színház vagyunk, ami azt jelenti, hogy 7-8 darabot játsszunk, többet nem szabad repertoáron tartani, különben nem lehet őket optimálisan, elegendő számban műsorra tűzni.

-Hogyan épül fel a Nemzeti Színház finanszírozásának szerkezete?
-A Nemzeti Színház részvénytársasági formában működik, ami a finanszírozást illeti, a döntő rész az állami támogatás, ehhez jönnek még a különböző egyéb források, például jegyárból és a termek bérbeadásából származó bevételek, stb.

-Jut-e elegendő mennyiségű pénz az elvárt színvonal fenntartásához?
-Most évről-évre mindenhol csökken az állami támogatás, így a Nemzeti Színház támogatása is, de ez szerencsére még nem befolyásolja a színvonalat, habár nagyon oda kell figyelnünk a kiadásokra.

-Mint elnök-vezérigazgató, milyen további tervekkel készül a következő évadra?
-Az idei szezon sikeresen lezajlott, a szerződéseket, megállapodásokat megkötöttük, a jövő év tavaszán pedig elő kell majd készíteni a következő évadot. A legfontosabb tényező, hogy lejár a mandátumom 2007. december 31-én, tehát pontosan egy év és egy hónap van még hátra, ki fognak írni egy újabb pályázatot az igazgatói posztra.

-És mint színházi rendező, milyen tervei vannak a jövőben?
-Most azért nincsenek terveim, mert nem tudom, hogy mi fog történni 2008. január 1-jétől. Nagy terveket már csak illendőségből sem szövögetek.

Filmszerepek:
Kovács András: Staféta (1971), Jancsó Miklós: Szerelmem, Elekra (1974), Edelényi János: II. Richárd (1976), Maár Gyula: Teketória (1977), Zolnay Pál: Sámán (1977), Gothár Péter: Megáll az idő (1982), Gazdag Gyula: Elveszett illúziók (1983), Bacsó Péter: Hány az óra, Vekker úr?(1985), Szász János: Szédülés (1990), Sopsits Árpád: Céllövölde (1990), Koltai Róbert: Sose halunk meg (1993), Szamba (1996), Sólyom András: Pannon töredék (1998), Szabó István: A napfény íze (1999), Goda Krisztina: Szabadság, szerelem (2006), stb.
Színházi rendezések:
Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei, Goldoni: Karneválvégi éjszaka, Beckett: Végjáték, Caragiale: Zűrzavaros éjszaka, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, Ion Luca Caragiale: Farsang, Csiky Gergely: Buborékok, stb.
Fontosabb színházi szerepek:
Platón: Szókratész védőbeszéde, Gyurkó: Don Quijote de la Mancha szörnyűséges élete és gyönyörű szép halála, Moliére: Zsugori uram, Illyés: A kegyenc, Bulgakov: A Mester és Margarita, Weiss: Marat halála, Euripidész: Alkésztisz, Csehov: Cseresznyéskert, Koenigsmark: Agyő, kedvesem!, García Lorca: Bernarda Alba háza, David Rogers: Tom Jones, Shaw: Szent Johanna, Ionesco: A kopasz énekesnő, Mrozek: Rendőrség, Beckett: Godot-ra várva, Erdman: Az öngyilkos, Fejes: Cserepes Margit házassága, Weöres: A kétfejű fenevad, Majakovszkij: Gőzfürdő, Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő, Goldoni: Karneválvégi éjszaka, Csehov: Sirály, Jeles András-Spiró: Valahol Oroszországban, Beckett: Szöveg és zene, Eörsi: A kihallgatás, Shakespeare: Julius Caesar, Bulgakov: Don Quijote, De Filippo: A cilinder, Schulz: A nyugdíjas, Dürrenmatt: A csendestárs, Agatha Christie: Gyöngyöző cián, Merlin Kommandó /megzenésített versek/, Jordán-Selmeczi: Megadom, és…, Hamvai: Márton partjelző fázik, Csehov: Sirály, Bulgakov: Álszentek összeesküvése, stb.
Önálló estek:
Amit szívedbe rejtesz / Szabad-ötletek jegyzéke/ (Radnóti Színház), József Attila-est (Kaposvár)