Wanderlust
A Jóbarátok színészcsapatából egyedül Jennifer Anniston-nak sikerült valóban értékelhető karriert összehoznia, ebben nem kis része volt a Brad Pitt-tel való kapcsolatának, de nagy szó, hogy szakításukat követően sem tűnt el a süllyesztőben. Általában komikaként domborít (pl. A Minden6ó, Szakíts, ha bírsz), de komolyabb hangvételű filmekben is ért el sikereket (pl. Kisiklottak). Legújabb filmjében visszatér a vígjáték műfajához, amely meghozta számára a sikert és a hírnevet, és ami talán a legjobban is áll neki.

A történet főszereplője egy átlagos new yorki pár (a férj szerepében Paul Rudd, aki már többször dolgozott együtt Jenniferrel, sőt egy ideig gyengédebb szálak is fűzték hozzá), akik élik mindennapi életüket, egy nap azonban a férj elveszíti az állását, így a párnak át kell gondolnia, hogy mi legyen ezután. Elhatározzák, hogy Georgia-ba költöznek egy családhoz, amiről hamarosan kiderül, hogy egy hippikomuna.
Elementáris erejű cselekményre ezek alapján nem kell számítani, viszont ahogy az már a Szegény embert az Amish húzza-ban is volt, a történet központi humorforrása (már ha lehet ezt annak nevezni) ezúttal is az a szituáció, amikor egy modern, nagyvárosi környezethez szokott ember egyszerre belecsöppen egy számára teljességgel idegen és furcsa közegbe, ami – elvileg – számos vicces helyzetet teremt. Hát… majd meglátjuk.

A dolog
John Carpenter egyik legjobb filmje minden vitán felül az 1982-ben készült A dolog című sci-fi-horror, amiben a szemtelenül fiatal Kurt Russel hadakozott egy igencsak randa földönkívüli izével, ami egymás után nyírta ki egy sarkvidéki kutatóállomás tagjait.
A 2011-es verziót az elsőfilmes rendező, Matthijs van Heijningen Jr. készítette, a főszerepekben pedig Mary Elizabeth Winstead, Adewale Akinnuoye-Agbaje és Joel Edgerton látható.

A történet alapvetően ugyanaz, mint a klasszikus változatban: egy csapat tudós az Antarktisz jegébe fagyva földönkívüli gépezetet talál, amit elemzés céljából az állomás laborjába visznek. A jégtömbből kiszabadul valami, ami képes imitálni a körülötte lévők sejtszerkezetét, vagyis bármilyen alakot fel tud venni. Ez a tudat az emberekben paranoiás gyanakvást szül, ami végül teljesen elhatalmasodik a tudósokon; egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit ő maga az idegennek vél; s mindeközben az idegen organizmus is továbbfolytatja ténykedését.
A fokozódó zűrzavar közepén egy diáklány (Winstead) és egy helikopterpilóta (Edgerton) próbálja kezében tartani az eseményeket.
Nem állítom, hogy feltétlenül szükség volt erre a remake-re, annyi azonban biztos, hogy az egyelőre átlagos menekülős-elbújós-embereket-egymás-után-levadászós horrorsablon mellett végre korszerű trükkökre lehet számítani.

Rumnapló
Hunter S. Thompson neve nem lehet ismeretlen bizonyos tudatmódosító szereket használók körében, de a rebellis újságolvasók és filmbarátok körében is jól cseng az úriember neve, akinek nem kevesebbet köszönhet a világ, mint az ún. gonzó újságírás feltalálását. Ennek lényege, hogy a tényekhez való makacs ragaszkodás nélkül is lehetséges igazat írni, vagyis az erős szubjektivitás, a tények és a fikció szabad vegyítése esetenként fontosabb a pontosságnál, így a stílus felülkerekedik a tárgyilagosságon.

Noha Thompson 2005-ben öngyilkos lett, munkássága tovább él írásaiban, és az azok alapján készült filmekben. A Rumnaplóval már a második adaptáció készült el, és hasonlóan az első filmhez (Félelem és reszketés Las Vegasban), ennek főszereplője is Johnny Depp.
A történet főszereplője Paul Kemp, szabadúszó újságíró, aki életének egy újabb fordulópontjához érkezett. Rájön, hogy nagyon elege van már a szürke, esős és unalmas nagyvárosból és valami másra vágyik. Elindul hát, hogy rátaláljon a Karib-tenger szigetvilágára, ám már a San Juan felé tartó repülőúron bonyodalom adódik, miközben enyhén spicces állapotban megpróbál elcsábítani egy csinos szőkét. San Juan-ban egy helyi angol nyelvű lapnál helyezkedik el, majd ezerrel beleveti magát a helyi élet sűrűjébe: minden este leissza magát rummal, csajozik, közben a lapnál is kiderülnek mindenféle huncutságok.
A további szerepekben Amber Heard, Aaron Eckhart, Giovanni Ribisi és Richard Jenkins látható.

Halhatatlanok
Tarsem Singh kevés filmet csinál, de amikor kamera mögé ül, az minden esetben különleges élmény. Alighanem az indiai származású direktor személyében a legnagyobb vizuális tehetséggel megáldott filmkészítőt tisztelhetjük, elég, ha csak debütáló filmjére, A sejtre gondolunk, vagy a Zuhanásra, esetleg a most forgatott Hófehérkére, amit jövőre tervezek bemutatni. Singh elképesztő fantáziája és szürreálba hajló vizuális megoldásai legalábbis holmi LSD-utazáshoz hasonlíthatók leginkább, rajta kívül talán csak Tim Burton rendelkezik ilyesmivel.

A legújabb Tarsem-látomás az utóbbi években magára találó szandálos filmek ösvényén halad (a film producerei készítettek a 300-at is, így a hasonlóság nem véletlen).
Évekkel a titánok legyőzése után egy életben maradt harcos, Hyperion háborút hirdet az emberiség ellen. Az elszánt titán a vérengző és féktelen Árész legendás íját keresi, amellyel kiszabadíthatja társait az örök szenvedés és kín szakadékából, a Tartaroszból. Az ősi szabályok szerint az istenek nem vehetnek részt a harcban, de meg kell védeniük magukat, mert Hyperion bosszújának az olümposzi tizenkettő is célpontja. Zeusz kiválasztottja egy halandó, Theseus, aki Phaedra papnő, és egy szolga segítségével indul harcba hazájáért és az istenekért.
A látványos akció/fantasy főszereplője Henry Cavill (Thészeusz), a veterán Mickey Rourke (Hyperion), Luke Evans (Zeusz), Isabel Lucas (Athena), és Freida Pinto (Phaedra).

My week with Marilyn
Simon Curtis, brit rendező Marilyn Monroe-filmje nem a legendás színésznőről szól, viszont mégis. Mindezt úgy kell érteni, hogy nem hagyományos életrajzi filmről van szó, mint amilyen pl. a Ray, vagy az Ali volt, hiszen a film cselekménye – ahogy a címe is mutatja – a híres szőkeség mindössze azon egy hetét követi nyomon, mikor 1957-ben Londonban forgatott Laurence Olivier partnereként, és ez idő alatt Colin Clark volt a kísérője. Clark akkoriban asszisztensként dolgozott A herceg és a színésznő című film angol stábjában, élményeit pedig naplójában örökítette meg, ami alapján a film forgatókönyve is készült.
Monroe a filmszerep mellett épp nászúton volt a drámaíró Arthur Miller-rel, de mikor az újdonsült férj hazatért, Clark megmutatta a színésznőnek a brit hétköznapokat, ezáltal is kicsit kiszabadítva őt kicsit a hollywoodi taposómalomból, és a kemény munkából.
A címszerepben Michelle Williams látható, partnerei pedig Kenneth Branagh, Eddie Redmayne, Dominic Cooper és Emma Watson.